Tanítóbeszéd Araka tanításáról (Arakenānusāsanī sutta) MÚLANDÓSÁG

A.VII.74./iv.136. Tanítóbeszéd Araka tanításáról

(Arakenānusāsanī sutta)

– Régesrégen, szerzetesek, élt egy Araka nevű bráhmin, aki mentes volt az érzéki vágyaktól. Sokszáz tanítványa volt, és e tanítást tanította nekik: Kurta az emberi élet, bráhminok, véges és rövid, tele szenvedéssel és szomorúsággal. Ezt kell bölcsen megérteni, tenni a jót, élni a szent életet, hiszen aki megszületett, nem menekülhet a haláltól.

Amint napfelkeltekor a harmatcsepp hamar elpárolog a fűszál hegyéről és nem marad meg sokáig, éppen úgy, bráhminok, az emberi élet is olyan, mint egy harmatcsepp, kurta, véges és rövid, tele szenvedéssel és szomorúsággal. Ezt kell bölcsen megérteni, tenni a jót, élni a szent életet, hiszen aki megszületett, nem menekülhet a haláltól.

Amint sűrű zápor idején a víz felszínén megjelenő buborék hamar elpattan és nem marad meg sokáig, az emberi élet is olyan, mint egy buborék, kurta, véges és rövid, tele szenvedéssel és szomorúsággal. Ezt kell bölcsen megérteni, tenni a jót, élni a szent életet, hiszen aki megszületett, nem menekülhet a haláltól.

Amint egy bottal a vízre rajzolt vonal hamar eltűnik és nem marad meg sokáig, az emberi élet is olyan, mint egy vízre rajzolt vonal, kurta, véges és rövid, tele szenvedéssel és szomorúsággal. Ezt kell bölcsen megérteni, tenni a jót, élni a szent életet, hiszen aki megszületett, nem menekülhet a haláltól.

Amint a messziről jövő, gyorsan folyó, sok törmeléket hordó hegyi folyó nem marad nyugodt egy percig, egy rövidke pillanatig sem, hanem száguld, örvénylik és rohan tova, az emberi élet is olyan, mint egy hegyi folyó, kurta, véges és rövid, tele szenvedéssel és szomorúsággal. Ezt kell bölcsen megérteni, tenni a jót, élni a szent életet, hiszen aki megszületett, nem menekülhet a haláltól.

Amint egy erős ember a nyelve hegyén összegyűjtött nyálcsomót könnyedén kiköpi, az emberi élet is olyan, mint egy nyálcsomó, kurta, véges és rövid, tele szenvedéssel és szomorúsággal. Ezt kell bölcsen megérteni, tenni a jót, élni a szent életet, hiszen aki megszületett, nem menekülhet a haláltól.

Amint egy egész nap hevített vas serpenyőbe vetett húscafat hamar elég, az emberi élet is olyan, mint egy húscafat, kurta, véges és rövid, tele szenvedéssel és szomorúsággal. Ezt kell bölcsen megérteni, tenni a jót, élni a szent életet, hiszen aki megszületett, nem menekülhet a haláltól.

Amint egy vágómarha, amikor a mészárszékbe vezetik, minden lépéssel közelebb kerül a levágáshoz, a halálhoz, az emberi élet is olyan, mint egy vágásra szánt tehén (élete), kurta, véges és rövid, tele szenvedéssel és szomorúsággal. Ezt kell bölcsen megérteni, tenni a jót, élni a szent életet, hiszen aki megszületett, nem menekülhet a haláltól.

Ám akkoriban, szerzetesek, hatvanezer évig éltek az emberek, és az ötszázéves lányok kerültek eladósorba. Akkoriban az embereknek csak hatféle gyötrelmük volt: a hideg, a meleg, az éhség, a szomjúság, a széklet- és a vizelet-kiválasztás. Ámbár az emberek ily hosszú ideig éltek és ilyen kevés gyötrelmük volt csak, Araka bráhmin tanítványainak ezt a tanítást adta: Kurta az emberi élet, bráhminok, véges és rövid, tele szenvedéssel és szomorúsággal. Ezt kell bölcsen megérteni, tenni a jót, élni a szent életet, hiszen aki megszületett, nem menekülhet a haláltól.

Manapság viszont, szerzetesek, az ember joggal mondhatja: Kurta az emberi élet, bráhminok, véges és rövid, tele szenvedéssel és szomorúsággal. Ezt kell bölcsen megérteni, tenni a jót, élni a szent életet, hiszen aki megszületett, nem menekülhet a haláltól. Mivel aki ma sokáig él, száz évig él, vagy kicsit tovább. És ha száz évig él, az csak háromszáz évszaknyi: száz tél, száz nyár és száz esős évszak. Ha háromszáz évszaknyit él, az csak ezerkétszáz hónap: négyszáz téli hónap, négyszáz nyári hónap és négyszáz esős hónap. Ha ezerkétszáz hónapnyit él, az csak kétezernégyszáz félhónap: nyolcszáz téli félhónap, nyolcszáz, nyári félhónap, nyolcszáz esős félhónap.

És ha kétezernégyszáz félhónapnyit él, az csak harminchatezer nap: tizenkétezer téli nap, tizenkétezer nyári nap, tizenkétezer esős nap. És ha harminchatezer napig él, csak hetvenkétezerszer étkezik: huszonnégyezerszer télen, huszonnégyezerszer nyáron, huszonnégyezerszer az esős évszak idején, beleértve azt az időt is, amikor még az anyja szoptatja, és amikor nem jut élelemhez. Ezek azok az időszakok, amikor nem jut élelemhez: amikor zaklatott, gyászol vagy beteg, amikor böjtöl, vagy nem jut semmiféle ennivalóhoz.

Így, szerzetesek, számbavettem egy százéves ember életét: élethosszát, az évszakokat, éveket, hónapokat és félhónapokat, nappalokat és éjszakákat, az étkezéseket és böjtöket.

Amit egy együttérző tanító, aki tanítványai jólétét keresi, együttérzésből tanítványaiért megtehet, én megtettem értetek. Itt vannak e fatövek, szerzetesek, itt vannak ezek az üres kunyhók, ne hanyagoljátok el az elmélyedést, másként megbánjátok később. Ezt az útbaigazítást adom nektek.