A Ráhulának Ambalatthikában adott tanács szuttája (Ambalaṭṭhikārāhulovāda sutta) A cselekvés három kapuja

M 61./i.414-420. A Ráhulának Ambalatthikában adott tanács szuttája (Ambalaṭṭhikārāhulovāda sutta)

Így halottam. Egyszer a Magasztos Rājgahában a bambuszligetben élt, a mókusetetőnél. Ezidőtájt a tiszteletreméltó Rāhula Ambalaṭṭhikában lakott. Amikor estére járt az idő, a Magasztos felkelt elmélkedéséből, és Ambalatthikába indult, a tiszteletreméltó Ráhulához. A tiszteletreméltó Ráhula messziről meglátta a közeledő Magasztost, előkészített egy ülőhelyet, és vizet hozott a lábmosáshoz. A Magasztos leült az előkészített ülőhelyre és megmosta a lábát. A tiszteletreméltó Ráhula kifejezte előtte tiszteletét, és leült előtte jobb kéz felől.

Akkor a Magasztos, egy kis vizet hagyván a vizes edényben, megkérdezte a tiszteletreméltó Ráhulát:

-          Látod-e Ráhula ezt a kis vizet, ami a vizes edényben maradt?

-          Igen, tiszteletreméltó.

-          Ráhula, épp ilyen csekély a szerzetessége azoknak, akik nem szégyellnek szándékosan hazudni.

Akkor a Magasztos kiloccsantotta a maradék vizet, és megkérdezte a tiszteletreméltó Ráhulát:

-          Látod-e Ráhula azt a kis vizet, amit kiloccsantottam?

-          Igen, tiszteletreméltó.

-          Ráhula, épp így vetik el szerzetességüket azok, akik nem szégyellnek szándékosan hazudni.

Akkor a Magasztos felfordította a vizes edényt, és megkérdezte a tiszteletreméltó Ráhulát:

-          Látod-e Ráhula ezt a feje tetejére fordított vizes edényt?

-          Igen, tiszteletreméltó.

-          Ráhula, éppen így fordították visszájára szerzetességüket azok, akik nem szégyellnek szándékosan hazudni.

Akkor a Magasztos újra visszafordította a vizes edényt, és megkérdezte a tiszteletreméltó Ráhulát:

-          Látod-e Ráhula ezt az öblös üres vizes edényt?

-          Igen, tiszteletreméltó.

-          Ráhula, éppen ilyen öblös és üres a szerzetessége azoknak, akik nem szégyellnek szándékosan hazudni.

-          Ráhula, tegyük föl, hogy van egy királyi agyarú elefánt, oly hosszú agyarakkal, mint egy kocsirúd, kifejlett termetű, jól idomított és harchoz szokott. A csatában megteszi a dolgát első és hátsó lábaival, mellével és farával, fejével és füleivel, agyarával és farkával, mégis visszahúzza az ormányát. Hajtója azt gondolhatja: „Ez a királyi agyarú elefánt, oly hosszú agyarakkal, mint egy kocsirúd, kifejlett termetű, jól idomított és harchoz szokott, a csatában megteszi a dolgát első és hátsó lábaival, mellével és farával, fejével és füleivel, agyarával és farkával, mégis visszahúzza az ormányát. Bizony, még nem képes föláldozni az életét.” De ha a királyi agyarú elefánt, oly hosszú agyarakkal, mint egy kocsirúd, kifejlett termetű, jól idomított és harchoz szokott, a csatában megteszi a dolgát első és hátsó lábaival, mellével és farával, fejével és füleivel, agyarával és farkával, és az ormányával is, akkor hajtója azt gondolhatja: „Ez a királyi agyarú elefánt, oly hosszú agyarakkal, mint egy kocsirúd, kifejlett termetű, jól idomított és harchoz szokott, a csatában megteszi a dolgát első és hátsó lábaival, mellével és farával, fejével és füleivel, agyarával és farkával, és az ormányával is. Bizony, már képes föláldozni az életét. Nos, semmi sincs már, amit ez a királyi agyarú elefánt meg ne tenne.” Éppen így, Ráhula, ha valaki nem szégyell szándékosan hazudni, nincs olyan gonoszság, azt mondom, amit meg ne tenne. Ezért így gyakorolj, Ráhula: „Még tréfából sem mondok hamisságot.”

-          Mit gondolsz, Ráhula, mi célra szolgál a tükör?

-          Visszatükrözésre, tiszteletreméltó.

-          Éppen így, Ráhula, a testtel ismételt reflexió/mérlegelés után kell cselekedni, a beszéddel ismételt mérlegelés után kell cselekedni, az elmével ismételt mérlegelés után kell cselekedni.

-          Ráhula, amikor a testtel kívánsz cselekedni, így kell mérlegelned e testi cselekedetet: „vezet-e az a testi cselekedet, melyet meg kívánok tenni, saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára, fájdalmas következményekkel, fájdalmas eredményekkel járó kedvezőtlen cselekedet az?” Amikor mérlegelvén tudod: „a testi cselekedet, melyet meg kívánok tenni, saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára vezet, az fájdalmas következményekkel, fájdalmas eredményekkel járó kedvezőtlen cselekedet” –, akkor semmiképpen sem szabad olyat cselekedned a testtel. De amikor mérlegelvén tudod: „a tesi cselekedet, melyet meg kívánok tenni, nem vezet saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára, az kellemes következményekkel, kellemes eredményekkel járó kedvező cselekedet” –, akkor cselekedhetsz olyat a testtel.

-          Valamint, Ráhula, mialatt cselekszel a testtel, így kell mérlegelned e testi cselekedetet: „vezet-e az a testi cselekedet, melyet megteszek, saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára, fájdalmas következményekkel, fájdalmas eredményekkel járó kedvezőtlen cselekedet az?” Amikor mérlegelvén tudod: „a testi cselekedet, melyet megteszek, saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára vezet, az fájdalmas következményekkel, fájdalmas eredményekkel járó kedvezőtlen cselekedet” –, akkor abba kell hagynod az olyan testi cselekedetet. De amikor mérlegelvén tudod: „a testi cselekedet, melyet megteszek, nem vezet saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára, az kellemes következményekkel, kellemes eredményekkel járó kedvező cselekedet” –, akkor folytathatod az olyan cselekedetet a testtel.

-          Valamint, Ráhula, miután cselekedtél a testtel, így kell mérlegelned e testi cselekedetet: „vezetett-e az a testi cselekedet, melyet megtettem, saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára, fájdalmas következményekkel, fájdalmas eredményekkel járó kedvezőtlen cselekedet volt az?” Amikor mérlegelvén tudod: „a testi cselekedet, melyet megtettem, saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára vezetett, az fájdalmas következményekkel, fájdalmas eredményekkel járó kedvezőtlen cselekedet volt” –, akkor meg kell vallanod, fel kell tárnod és le kell leplezned azt a testi cselekedetet a tanító, vagy a szent élet útját járó bölcs társaid előtt. Miután megvallottad, feltártad és leleplezted, önmérsékletet kell fogadnod a jövőre nézve. De amikor mérlegelvén tudod: „a testi cselekedet, melyet megtettem, nem vezetett saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára, az kellemes következményekkel, kellemes eredményekkel járó kedvező cselekedet volt” –, akkor örömben és boldogan élhetsz, nappal és éjjel egyaránt gyakorolva a kedvező állapotokat.

-          Ráhula, amikor a beszéddel kívánsz cselekedni, így kell mérlegelned e beszédbeli cselekedetet: „vezet-e az a beszédbeli cselekedet, melyet meg kívánok tenni, saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára, fájdalmas következményekkel, fájdalmas eredményekkel járó kedvezőtlen cselekedet az?” Amikor mérlegelvén tudod: „a beszédbeli cselekedet, melyet meg kívánok tenni, saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára vezet, az fájdalmas következményekkel, fájdalmas eredményekkel járó kedvezőtlen cselekedet” –, akkor semmiképpen sem szabad olyat cselekedned a beszéddel. De amikor mérlegelvén tudod: „a beszédbeli cselekedet, melyet meg kívánok tenni, nem vezet saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára, az kellemes következményekkel, kellemes eredményekkel járó kedvező cselekedet” –, akkor cselekedhetsz olyat a beszéddel.

-          Valamint, Ráhula, mialatt cselekszel a beszéddel, így kell mérlegelned e beszédbeli cselekedetet: „vezet-e az a beszédbeli cselekedet, melyet megteszek, saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára, fájdalmas következményekkel, fájdalmas eredményekkel járó kedvezőtlen cselekedet az?” Amikor mérlegelvén tudod: „a beszédbeli cselekedet, melyet megteszek, saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára vezet, az fájdalmas következményekkel, fájdalmas eredményekkel járó kedvezőtlen cselekedet” –, akkor abba kell hagynod az olyan beszédbeli cselekedetet. De amikor mérlegelvén tudod: „a beszédbeli cselekedet, melyet megteszek, nem vezet saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára, az kellemes következményekkel, kellemes eredményekkel járó kedvező cselekedet” –, akkor folytathatod az olyan cselekedetet a beszéddel.

-          Valamint, Ráhula, miután cselekedtél a beszéddel, így kell mérlegelned e beszédbeli cselekedetet: „vezetett-e az a beszédbeli cselekedet, melyet megtettem, saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára, fájdalmas következményekkel, fájdalmas eredményekkel járó kedvezőtlen cselekedet volt az?” Amikor mérlegelvén tudod: „a beszédbeli cselekedet, melyet megtettem, saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára vezetett, az fájdalmas következményekkel, fájdalmas eredményekkel járó kedvezőtlen cselekedet volt” –, akkor meg kell vallanod, fel kell tárnod és le kell leplezned azt a beszédbeli cselekedetet a tanító, vagy a szent élet útját járó bölcs társaid előtt. Miután megvallottad, feltártad és leleplezted, önmérsékletet kell fogadnod a jövőre nézve. De amikor mérlegelvén tudod: „a beszédbeli cselekedet, melyet megtettem, nem vezetett saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára, az kellemes következményekkel, kellemes eredményekkel járó kedvező cselekedet volt” –, akkor örömben és boldogan élhetsz, nappal és éjjel egyaránt gyakorolva a kedvező állapotokat.

-          Ráhula, amikor az elmével kívánsz cselekedni, így kell mérlegelned ezen elmebeli cselekedetet: „vezet-e az az elmebeli cselekedet, melyet meg kívánok tenni, saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára, fájdalmas következményekkel, fájdalmas eredményekkel járó kedvezőtlen cselekedet az?” Amikor mérlegelvén tudod: „az elmebeli cselekedet, melyet meg kívánok tenni, saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára vezet, az fájdalmas következményekkel, fájdalmas eredményekkel járó kedvezőtlen cselekedet” –, akkor semmiképpen sem szabad olyat cselekedned az elmével. De amikor mérlegelvén tudod: „az elmebeli cselekedet, melyet meg kívánok tenni, nem vezet saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára, az kellemes következményekkel, kellemes eredményekkel járó kedvező cselekedet” –, akkor cselekedhetsz olyat az elmével.

-          Valamint, Ráhula, mialatt cselekszel az elmével, így kell mérlegelned ezen elmebeli cselekedetet: „vezet-e az az elmebeli cselekedet, melyet megteszek, saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára, fájdalmas következményekkel, fájdalmas eredményekkel járó kedvezőtlen cselekedet az?” Amikor mérlegelvén tudod: „az elmebeli cselekedet, melyet megteszek, saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára vezet, az fájdalmas következményekkel, fájdalmas eredményekkel járó kedvezőtlen cselekedet” –, akkor abba kell hagynod az olyan elmebeli cselekedetet. De amikor mérlegelvén tudod: „Az elmebeli cselekedet, melyet megteszek, nem vezet saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára, az kellemes következményekkel, kellemes eredményekkel járó kedvező cselekedet” –, akkor folytathatod az olyan cselekedetet az elmével.

-          Valamint, Ráhula, miután cselekedtél az elmével, így kell mérlegelned ezen elmebeli cselekedetet: „vezetett-e az az elmebeli cselekedet, melyet megtettem, saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára, fájdalmas következményekkel, fájdalmas eredményekkel járó kedvezőtlen cselekedet volt az?” Amikor mérlegelvén tudod: „az elmebeli cselekedet, melyet megtettem, saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára vezetett, az fájdalmas következményekkel, fájdalmas eredményekkel járó kedvezőtlen cselekedet volt” –, akkor azon elmebeli cselekedettől viszolygást, megalázottságot, undort kell, hogy érezz. Azon elmebeli cselekedettől viszolygást, megalázottságot, undort érezvén, önmérsékletet kell fogadnod a jövőre nézve. De amikor mérlegelvén tudod: „az elmebeli cselekedet, melyet megtettem, nem vezetett saját nyomorúságomra, vagy mások nyomorúságára, vagy valamennyiünk nyomorúságára, az kellemes következményekkel, kellemes eredményekkel járó kedvező cselekedet volt” –, akkor örömben és boldogan élhetsz, nappal és éjjel egyaránt gyakorolva a kedvező állapotokat.

-          Ráhula, bármely remete és pap, aki a múltban megtisztította testi cselekedeteit, szóbeli cselekedeteit és elmebeli cselekedeteit, mind ily módon, ismételt mérlegelés után cselekedett. Bármely remete és pap, aki a jövőben meg fogja tisztítani testi cselekedeteit, szóbeli cselekedeteit és elmebeli cselekedeteit, mind ily módon, ismételt mérlegelés után cselekszik majd. Bármely remete és pap, aki a jelenben megtisztítja testi cselekedeteit, szóbeli cselekedeteit és elmebeli cselekedeteit, mind ily módon, ismételt mérlegelés után cselekszik. Ezért, Ráhula, így gyakorolj: „Ismételten mérlegelve azokat/reflektálva rájuk, megtisztítjuk testi cselekedeteinket, szóbeli cselekedeteinket és elmebeli cselekedeteinket.”

Ezt mondta a Magasztos. A tiszteletreméltó Ráhula elégedetten gyönyörködött a Magasztos szavaiban.