Az Abhaja hercegnek mondott tanítóbeszéd (Abhayarājakumāra sutta) A helyes beszéd és gondolkodás

Az Abhaja hercegnek mondott tanítóbeszéd

(Abhayarājakumāra sutta)

Így hallottam. Egyszer a Magasztos Rājagaha mellett, a bambuszligetben lakott, a mókusetetőnél.

Akkor Abhaya herceg elment Nigaṇṭha Nātaputtához, és miután kifejezte tiszteletét előtte, leült féloldalt. Nigantha Nátaputta ezt mondta:

-          Menj, herceg, cáfold meg Gotama remete tantételeit, és ilyen értelmű jó hír terjed majd el rólad: Abhaja herceg megcáfolta a befolyásos és hatalmas Gótama remete tantételeit.

-          De hogyan cáfolhatom meg a tantételeit, tiszteletreméltó uram?

-          Menj Gótama remetéhez, herceg, és mondd: tiszteletreméltó uram, ejt-e ki a Beérkezett olyan szavakat, amelyek kellemetlenek és nem szívesen hallottak másoknak? – Ha így kérdezvén Gótama remete azt válaszolja: herceg, a Beérkezett ejt ki olyan szavakat, amelyek kellemetlenek és nem szívesen hallottak másoknak – akkor mondd neki: tiszteletreméltó uram, akkor mi a különbség közted és egy közönséges ember között? Hiszen egy közönséges ember is ejt ki olyan szavakat, amelyek kellemetlenek és nem szívesen hallottak másoknak. – De ha így kérdezvén Gótama remete azt válaszolja: herceg, a Beérkezett nem ejt ki olyan szavakat, amelyek kellemetlenek és nem szívesen hallottak másoknak – akkor mondd neki: tiszteletreméltó uram, akkor miért jelentetted ki Devadattáról: Dévadatta a megfosztottság állapotai felé tart, Dévadatta a pokol felé tart, Dévadatta (a pokolban) marad egy nagy világkorszakon át, Dévadatta javíthatatlan. Hiszen Dévadatta haragos és bosszús volt szavaid miatt. – Ha Gótama remetének felteszed ezt a kétágú kérdést, nem tud majd se köpni, se nyelni. Mint amikor egy vashorog akad valaki torkába, sem kiköpni nem lesz képes, sem lenyelni, éppen így, herceg, ha Gótama remetének felteszed ezt a kétágú kérdést, sem kiköpni nem lesz képes, sem lenyelni.

-          Jól van, tiszteletreméltó uram – válaszolta Abhaja herceg. Fölkelt ülőhelyéről, és miután kifejezte tiszteletét Nigantha Nátaputta előtt, jobb oldalával fordulva felé távozott és a Magasztoshoz ment. Miután kifejezte tiszteletét a Magasztos előtt, leült féloldalt, majd a Napra nézve ezt gondolta:

-          Ma már túl késő van ahhoz, hogy megcáfoljam a Magasztos tantételeit. Holnap a saját házamban fogom megcáfolni a Magasztos tantételeit. – Akkor így szólt a Magasztoshoz:

-          Tiszteletreméltó uram, adja beleegyezését ahhoz, hogy elfogadja meghívásomat három szerzetessel együtt holnap ebédre. – A Magasztos hallgatással fejezte ki beleegyezését.

Tudván, hogy a Magasztos beleegyezését adta, Abhaja herceg fölkelt ülőhelyéről, és miután kifejezte tiszteletét a Magasztos előtt, jobb oldalával fordulva felé távozott. Amikor elmúlt az éj és eljött a reggel, a Magasztos felöltözött, vette alamizsnás csészéjét és köntösét, elment Abhaja herceg házába és leült az előkészített ülőhelyre. Akkor Abhaja herceg saját kezével szolgálta ki és látta el a Magasztost válogatott finom ételekkel. Amikor a Magasztos elfogyasztotta az ételt és kezét levette az alamizsnás csészéről, Abhaja herceg egy alacsony széket véve leült féloldalt, és így szólt a Magasztoshoz:

-          Tiszteletreméltó uram, ejt-e ki egy Beérkezett olyan szavakat, amelyek kellemetlenek és nem szívesen hallottak másoknak?

-          Erre a kérdésre nem adható egyoldalú válasz, herceg.

-          Tiszteletreméltó uram, akkor a niganthák vesztettek.

-          Miért mondod ezt, herceg: akkor a niganthák vesztettek?

Abhaja herceg akkor beszámolt a Magasztosnak Nigantha Nátaputtával folytatott teljes beszélgetéséről. (…)

Ez alkalommal egy apró gyermek feküdt hason Abhaja herceg ölében. Akkor a Magasztos így szólt Abhaja herceghez:

-          Mit gondolsz, herceg? Ha ez a gyermek, mialatt te, vagy a nevelőnője nem figyel rá, egy fadarabot vagy kavicsot venne a szájába, mit tennél?

-          Kivenném, tiszteletreméltó uram. Ha azonnal nem tudnám kivenni, akkor fejét a bal kezembe fognám, és jobb kezem mutatóujját meghajlítva még akkor is kivenném, ha kiserkedne a vére. Hogy miért? Mivel együttérzéssel vagyok a gyermek iránt.

-          Éppen így, herceg, olyan szavakat, amelyekről a Beérkezett tudja, hogy nem igaz, valótlan, hátrányos, és ami másoknak kellemetlen és nem tetsző/szívesen hallott, olyan szavakat a Beérkezett nem ejt ki. Olyan szavakat, amelyekről a Beérkezett tudja, hogy igaz és valós, de hátrányos, és ami egyben másoknak kellemetlen és nem tetsző, olyan szavakat a Beérkezett nem ejt ki. Olyan szavak, amelyekről a Beérkezett tudja, hogy igaz, valós és előnyös, de ami másoknak kellemetlen és nem tetsző, olyan szavak alkalmazásának a Beérkezett tudja az idejét. Olyan szavakat, amelyekről a Beérkezett tudja, hogy nem igaz, valótlan, hátrányos, de másoknak kellemes és tetsző, olyan szavakat a beérkezett nem ejt ki. Olyan szavakat, amelyekről a Beérkezett tudja, hogy igaz és valós, de hátrányos, és amely másoknak kellemes és tetsző, olyan szavakat a beérkezett nem ejt ki. Olyan szavak, amelyekről a Beérkezett tudja, hogy igaz, valós és előnyös, és ami másoknak kellemes és tetsző, olyan szavak alkalmazásának a Beérkezett tudja az idejét. Hogy miért? Mert a Beérkezett együttérzéssel van a lények iránt.

-          Tiszteletreméltó uram, amikor tanult nemesek, tanult brahminok, tanult gazdaemberek és tanult remeték mennek a Magasztoshoz, miután megfogalmaztak egy kérdést, és felteszik azt, már ott van a Magasztos elméjében a gondolat: ha hozzám jönnek és így kérdeznek, én így válaszolok? Vagy a válasz ott helyben merül föl a Beérkezettben?

-          A kérdésedre viszonzásul, herceg, én is felteszek egy kérdést. Válaszolj, ahogyan jónak látod. Mit gondolsz, herceg? Jól ismered a kocsi részeit?

-          Bizony, jól ismerem, tiszteletreméltó uram.

-          Mit gondolsz, herceg? Ha az emberek hozzád mennek és megkérdeznek: „Mi a neve a kocsi ezen részének? – már ott van az elmédben a gondolat: ha hozzám jönnek és így kérdeznek, én így válaszolok? Vagy a válasz ott helyben merül föl benned?

-          Tiszteletreméltó uram, jólismert kocsihajtó vagyok, aki ismeri a kocsi részeit. A kocsi minden részét jól ismerem. A válasz ott helyben merül föl bennem.

-          Éppen így, herceg, amikor tanult nemesek, tanult brahminok, tanult gazdaemberek és tanult remeték mennek a Magasztoshoz, miután megfogalmaztak egy kérdést, és felteszik azt, a válasz ott helyben merül föl a Beérkezett elméjében. Hogy miért? Mert a dhamma elemet a Beérkezett teljesen megértette, és ennek teljes megértése révén a válasz ott helyben merül föl a Beérkezettben. – Amikor ez elhangzott, Abhaja herceg így szólt:

- Csodálatos, tiszteletreméltó Gótama, csodálatos, tiszteletreméltó Gótama. Mintha valaki talpára állította volna azt, amit a fejére fordítottak, fellebbentette volna a fátylat arról, amit elrejtettek, vagy megmutatta volna az utat a tévelygőnek, vagy lámpást hozott volna a sötétségbe, hogy akiknek szemeik vannak, lássanak, épp ilymódon fejtette ki számtalanféleképpen a Tanítást a tiszteletreméltó Gótama. A tiszteletreméltó Gótamához fordulok oltalomért, és a Tanításhoz, és a szerzetesi Közösséghez. Fogadjon el engem a tiszteletreméltó Gótama világi követőjének, aki oltalmat talált benne, a mai naptól életem végéig.