M.39./i.271.
Az Asszapurában mondott nagy tanítóbeszéd
(Mahā-Assapura
szutta)
Így hallottam. A
Magasztos egyszer Aṅgaföldön, az aṅgák Assapura nevű városában lakott. Ott a
Magasztos így szólította meg a szerzeteseket: - Szerzetesek.
- Magasztos –
válaszolták neki. A Magasztos ezt mondta:
- „Remeték, remeték”,
az emberek így tekintenek rátok, szerzetesek. És ha megkérdeznek titeket: „Mik
vagytok? – azt állítjátok, hogy remeték vagytok. Mivel ekként jelölnek meg, és
állítjátok, ezek vagytok, így gyakoroljatok: „Mindazokat a dhammákat magunkra
vesszük és gyakoroljuk, amelyek valakit remetévé tesznek, bráhminná tesznek,
hogy megnevezésünk igaz és állításunk valódi legyen, és hogy mindazok
szolgálatai, akiknek ruháit, étel-alamizsnáját, szálláshelyét és gyógyszereit
használjuk, nagy eredményt és hasznot hozzon nekik, és hogy távozásunk az
otthontalanságba ne legyen hiábavaló, hanem gyümölcsöző és termékeny.
És mik azok a dhammák,
szerzetesek, amelyek valakit remetévé és bráhminná tesznek? Szerzetesek, így
gyakoroljatok: „Birtokában vagyunk a lelkiismeretességnek és
elővigyázatosságnak.” Nos, szerzetesek, azt gondolhatjátok: „Birtokában vagyunk
a lelkiismeretességnek és elővigyázatosságnak. Ennyi elég, ennyit megtettünk,
elértük a remeteség célját, nincs további teendőnk”, és ennyivel elégedetten
megpihenhettek. Szerzetesek, tudatom veletek, kijelentem nektek: Nehogy az
történjék, hogy ti, akik remeték akartok lenni, megálltok, mielőtt elérnétek a
remeteség célját, jóllehet vannak még további teendők.
És milyen további
teendők vannak még? Szerzetesek, így gyakoroljatok: „Testi magatartásunk
megtisztított, tiszta és nyílt, makulátlan és mértéktartó lesz, magunkat nem
dicsérjük, és nem becsmérlünk másokat ezen megtisztított testi magatartásra
hivatkozva.” Nos, szerzetesek, azt gondolhatjátok: „Birtokában vagyunk a
lelkiismeretességnek és elővigyázatosságnak, és a megtisztított testi
magatartásnak. Ennyi elég, ennyit megtettünk, elértük a remeteség célját, nincs
további teendőnk”, és ennyivel elégedetten megpihenhettek. Szerzetesek, tudatom
veletek, kijelentem nektek: Nehogy az történjék, hogy ti, akik remeték akartok
lenni, megálltok, mielőtt elérnétek a remeteség célját, jóllehet vannak még
további teendők.
És milyen további
teendők vannak még? Szerzetesek, így gyakoroljatok: „Szóbeli magatartásunk
megtisztított, tiszta és nyílt, makulátlan és mértéktartó lesz, magunkat nem
dicsérjük, és nem becsmérlünk másokat ezen megtisztított szóbeli magatartásra
hivatkozva.” Nos, szerzetesek, azt gondolhatjátok: „Birtokában vagyunk a
lelkiismeretességnek és elővigyázatosságnak, a megtisztított testi és szóbeli
magatartásnak. Ennyi elég, ennyit megtettünk, elértük a remeteség célját, nincs
további teendőnk”, és ennyivel elégedetten megpihenhettek. Szerzetesek, tudatom
veletek, kijelentem nektek: Nehogy az történjék, hogy ti, akik remeték akartok
lenni, megálltok, mielőtt elérnétek a remeteség célját, jóllehet vannak még
további teendők.
És milyen további
teendők vannak még? Szerzetesek, így gyakoroljatok: „Tudati magatartásunk
megtisztított, tiszta és nyílt, makulátlan és mértéktartó lesz, magunkat nem
dicsérjük, és nem becsmérlünk másokat ezen megtisztított tudati magatartásra
hivatkozva.” Nos, szerzetesek, azt gondolhatjátok: „Birtokában vagyunk a
lelkiismeretességnek és elővigyázatosságnak, a megtisztított testi, beszédbeli
és tudati magatartásnak. Ennyi elég, ennyit megtettünk, elértük a remeteség
célját, nincs további teendőnk”, és ennyivel elégedetten megpihenhettek.
Szerzetesek, tudatom veletek, kijelentem nektek: Nehogy az történjék, hogy ti,
akik remeték akartok lenni, megálltok, mielőtt elérnétek a remeteség célját,
jóllehet vannak még további teendők.
És milyen további
teendők vannak még? Szerzetesek, így gyakoroljatok: „Életvezetésünk
megtisztított, tiszta és nyílt, makulátlan és mértéktartó lesz, magunkat nem
dicsérjük, és nem becsmérlünk másokat ezen megtisztított életvezetésre
hivatkozva.” Nos, szerzetesek, azt gondolhatjátok: „Birtokában vagyunk a
lelkiismeretességnek és elővigyázatosságnak, a megtisztított testi, beszédbeli
és tudati magatartásnak és életvezetésnek. Ennyi elég, ennyit megtettünk,
elértük a remeteség célját, nincs további teendőnk”, és ennyivel elégedetten
megpihenhettek. Szerzetesek, tudatom veletek, kijelentem nektek: Nehogy az
történjék, hogy ti, akik remeték akartok lenni, megálltok, mielőtt elérnétek a
remeteség célját, jóllehet vannak még további teendők.
És milyen további
teendők vannak még? Szerzetesek, így gyakoroljatok: Őrizni fogjuk érzéki
képességeink kapuit. A szemmel egy látványt látva nem ragadjuk meg annak jeleit
és jellegzetességeit. Mivel ha a szem (érzékelő) képességét őrizetlenül
hagynánk, a sóvárgás és szomorúság gonosz kedvezőtlen állapotai támadhatnának
meg, ezért megfékezésének útját gyakoroljuk, őrizzük a szem (érzékelő)
képességét, vállaljuk a szem (érzékelő) képességének megfékezését.
A füllel egy hangot
hallva nem ragadjuk meg annak jeleit és jellegzetességeit. Mivel ha a fül
(érzékelő) képességét őrizetlenül hagynánk, a sóvárgás és szomorúság gonosz
kedvezőtlen állapotai támadhatnának meg, ezért megfékezésének útját
gyakoroljuk, őrizzük a fül (érzékelő) képességét, vállaljuk a fül (érzékelő)
képességének megfékezését.
Az orral egy szagot
szagolva nem ragadjuk meg annak jeleit és jellegzetességeit. Mivel ha az orr
(érzékelő) képességét őrizetlenül hagynánk, a sóvárgás és szomorúság gonosz
kedvezőtlen állapotai támadhatnának meg, ezért megfékezésének útját
gyakoroljuk, őrizzük az orr (érzékelő) képességét, vállaljuk az orr (érzékelő)
képességének megfékezését.
A nyelvvel egy ízt
ízlelve nem ragadjuk meg annak jeleit és jellegzetességeit. Mivel ha a nyelv
(érzékelő) képességét őrizetlenül hagynánk, a sóvárgás és szomorúság gonosz
kedvezőtlen állapotai támadhatnának meg, ezért megfékezésének útját
gyakoroljuk, őrizzük a nyelv (érzékelő) képességét, vállaljuk a nyelv
(érzékelő) képességének megfékezését.
A testtel egy érintést
érezve nem ragadjuk meg annak jeleit és jellegzetességeit. Mivel ha a test
(érzékelő) képességét őrizetlenül hagynánk, a sóvárgás és szomorúság gonosz
kedvezőtlen állapotai támadhatnának meg, ezért megfékezésének útját
gyakoroljuk, őrizzük a test (érzékelő) képességét, vállaljuk a test (érzékelő)
képességének megfékezését.
Az elmével egy
tudat-tárgyat tudatosítva nem ragadjuk meg annak jeleit és jellegzetességeit.
Mivel ha az elme (érzékelő) képességét őrizetlenül hagynánk, a sóvárgás és
szomorúság gonosz kedvezőtlen állapotai támadhatnának meg, ezért megfékezésének
útját gyakoroljuk, őrizzük az elme (érzékelő) képességét, vállaljuk az elme
(érzékelő) képességének megfékezését.
Nos, szerzetesek, azt
gondolhatjátok: „Birtokában vagyunk a lelkiismeretességnek és
elővigyázatosságnak, a megtisztított testi, beszédbeli, tudati magaviseletnek
és életvezetésnek, és őrizzük érzéki képességeink kapuit. Ennyi elég, ennyit
megtettünk, elértük a remeteség célját, nincs további teendőnk”, és ennyivel
elégedetten megpihenhettek. Szerzetesek, tudatom veletek, kijelentem nektek:
Nehogy az történjék, hogy ti, akik remeték akartok lenni, megálltok, mielőtt
elérnétek a remeteség célját, jóllehet vannak még további teendők.
És milyen további
teendők vannak még? Szerzetesek, így gyakoroljatok: Mértéktartóak leszünk az
evésben. Bölcsen mérlegelve vesszük magunkhoz az élelmet, nem azért, hogy
kedvünket töltsük, sem az élvezet kedvéért, nem azért, hogy szebbek vagy vonzóbbak
legyünk, hanem hogy e testet fenntartsuk és kitartóvá tegyük, hogy elkerüljük a
kényelmetlenséget és segítsem a szentség útján, ezt gondolva: „Így megszüntetem
a régi érzéseket, anélkül hogy új érzéseket keltenék, egészséges és
feddhetetlen leszek, és kényelemben élek majd.” Nos, szerzetesek, azt
gondolhatjátok: „Birtokában vagyunk a lelkiismeretességnek és
elővigyázatosságnak, a megtisztított testi, beszédbeli, tudati magaviseletnek
és életvezetésnek, őrizzük érzéki képességeink kapuit és mértékletesek vagyunk
az evésben. Ennyi elég, ennyit megtettünk, elértük a remeteség célját, nincs
további teendőnk”, és ennyivel elégedetten megpihenhettek. Szerzetesek, tudatom
veletek, kijelentem nektek: Nehogy az történjék, hogy ti, akik remeték akartok
lenni, megálltok, mielőtt elérnétek a remeteség célját, jóllehet vannak még
további teendők.
És milyen további
teendők vannak még? Szerzetesek, így gyakoroljatok: Az éberségnek szentelődünk.
A nap folyamán, míg fel-alá sétálunk és ülünk, megtisztítjuk tudatunkat az
akadályozó állapotoktól. Az első éjszakai őrség folyamán, míg fel-alá sétálunk
és ülünk, megtisztítjuk tudatunkat az akadályozó állapotoktól. A második
éjszakai őrség folyamán jobb oldalunkra fekszünk, egyik lábunkat a másikra
fektetve, mint az oroszlán, teljes jelenléttel és éber tudatossággal, miután
megjegyeztük a felébredés idejét. Miután felkeltünk, a harmadik éjszakai őrség
idején, míg fel-alá sétálunk és ülünk, megtisztítjuk tudatunkat az akadályozó
állapotoktól. Nos, szerzetesek, azt gondolhatjátok: „Birtokában vagyunk a
lelkiismeretességnek és elővigyázatosságnak, a megtisztított testi, beszédbeli,
tudati magaviseletnek és életvezetésnek, őrizzük érzéki képességeink kapuit,
mértékletesek vagyunk az evésben és az éberségnek szentelődünk. Ennyi elég,
ennyit megtettünk, elértük a remeteség célját, nincs további teendőnk”, és
ennyivel elégedetten megpihenhettek. Szerzetesek, tudatom veletek, kijelentem
nektek: Nehogy az történjék, hogy ti, akik remeték akartok lenni, megálltok,
mielőtt elérnétek a remeteség célját, jóllehet vannak még további teendők.
És milyen további
teendők vannak még? Szerzetesek, így gyakoroljatok: Olyan emberek leszünk, aki
teljes jelenléttel és éber tudatossággal bír. Éber tudatossággal cselekszünk,
amikor előrehaladunk és visszatérünk, éber tudatossággal cselekszünk, amikor
előre- vagy visszanézünk, éber tudatossággal cselekszünk, amikor behajlítjuk és
kinyújtjuk tagjainkat, éber tudatossággal cselekszünk, amikor ruhánkat
viseljük, felsőruhánkat és alamizsnás-csészénket hordozzuk, éber tudatossággal
cselekszünk, amikor eszünk, iszunk, rágunk és ízlelünk, éber tudatossággal
cselekszünk, amikor székelünk vagy vizelünk, éber tudatossággal cselekszünk,
amikor járunk, állunk, ülünk, elalszunk, felébredünk, beszélünk és hallgatunk.
Nos, szerzetesek, azt gondolhatjátok: „Birtokában vagyunk a
lelkiismeretességnek és elővigyázatosságnak, a megtisztított testi, beszédbeli,
tudati magaviseletnek és életvezetésnek, őrizzük érzéki képességeink kapuit,
mértékletesek vagyunk az evésben, az éberségnek szentelődünk és bírunk a teljes
jelenléttel és éber tudatossággal. Ennyi elég, ennyit megtettünk, elértük a
remeteség célját, nincs további teendőnk”, és ennyivel elégedetten
megpihenhettek. Szerzetesek, tudatom veletek, kijelentem nektek: Nehogy az történjék,
hogy ti, akik remeték akartok lenni, megálltok, mielőtt elérnétek a remeteség
célját, jóllehet vannak még további teendők.
És milyen további
teendők vannak még? Szerzetesek, így gyakoroljatok: E tanítás szerint egy
szerzetes magányos pihenőhelyeken tartózkodik: az erdőben, egy fa tövében, egy
hegyen, egy szurdokban, egy barlangban, a hegyoldalban, egy temetőben, az
őserdő sűrűjében, egy nyílt térségen, egy szalmabálán.
Alamizsna körútjáról
visszatérvén, az élelmet elfogyasztván keresztbe tett lábbal, testét
kiegyenesítve leül, és jelenlétét (ott helyben) megalapozza. A világ iránti
sóvárgással felhagyva sóvárgásmentes tudattal időzik, megtisztítja tudatát a
sóvárgástól. Felhagyva a rosszindulattal és gyűlölettel, rosszindulattól mentes
tudattal időzik, minden lény iránti barátsággal és együttérzéssel, megtisztítja
magát a rosszindulattól és gyűlölettől. Felhagyva a tompasággal és tunyasággal,
tompaságtól és tunyaságtól mentesen időzik, világosságot tapasztalva, éber
tudatos jelenléttel, megtisztítja tudatát a tompaságtól és tunyaságtól.
Felhagyva a nyugtalansággal és aggodalommal, belsőleg békés és nyugodt tudattal
időzik, megtisztítja tudatát a nyugtalanságtól és az aggodalomtól. Felhagyva a
kétséggel, a kétségen túljutva időzik, nincs benne bizonytalanság a kedvező
állapotokat illetően, megtisztítja tudatát a kétségtől.
Szerzetesek, tegyük
fel, hogy egy ember kölcsönt venne föl, és üzleti vállalkozásba fogna, és az
üzlet olyan sikerrel járna, hogy képes lenne visszafizetni a teljes kölcsön
összegét, és még elég maradna arra, hogy feleséget vegyen; akkor ezt
végiggondolva jókedvre derülne és örvendezne. Vagy tegyük föl, hogy egy ember
súlyos betegségben szenvedne és kínlódna, nem bírná magában tartani az ételt és
teste legyengülne, de később felépülne a betegségből, és jó lenne neki az étel,
és teste visszanyerné erejét; akkor ezt végiggondolva jókedvre derülne és
örvendezne. Vagy tegyük föl, hogy egy embert börtönbe vetnének, de később
elengednék, biztonságban és félelem nélkül, és tulajdonát sem vesztené el;
akkor ezt végiggondolva jókedvre derülne és örvendezne. Vagy tegyük föl, hogy
egy ember rabszolga lenne, nem független, hanem másoktól függő, képtelen oda
menni, ahová akar, de később elbocsátanák a szolgaságból, függetlenül, nem
függve másoktól, szabad ember, aki oda megy, ahová akar; akkor ezt
végiggondolva jókedvre derülne és örvendezne. Vagy tegyük föl, hogy egy ember a
sivatagot keresztülszelő útra lépne javaival és tulajdonával, és később átérne
a sivatagon, biztonságban és félelem nélkül, anélkül hogy tulajdona veszteséget
szenvedett volna; akkor ezt végiggondolva jókedvre derülne és örvendezne. Éppen
így, szerzetesek, amikor még nem hagyott föl ezen öt akadállyal, a szerzetes
úgy látja őket, mint adósságot, betegséget, rabságot, szolgaságot, a sivatagon
átvezető utat. De amikor felhagyott velük, úgy látja őket, mint megszabadulást
az adósságtól, egészséget, szabadulást a börtönből, szabadulást a szolgaságból,
és biztos vidéket.
Így felhagyván az öt
akadállyal, a tudat megértést gyengítő tökéletlenségeivel, az érzéki
élvezetektől teljesen elkülönülve, a kedvezőtlen állapotoktól teljesen
elkülönülve, az első elmélyedésbe lép és ott tartózkodik, amelyet gondolkodás
és elmélkedés kísér, az elkülönülésből születő örömmel és boldogsággal. Hagyja,
hogy az elkülönülésből fakadó öröm és boldogság átjárja, átitassa, megtöltse,
áthassa e testet úgy, hogy ne legyen az egész testnek egyetlen része sem,
amelyet nem jár át az elkülönülésből születő öröm és boldogság. Amint egy ügyes
fürdőmester vagy az inasa egy fém-csészébe fürdőport halmoz, és újra meg újra
vizet fröccsentve rá addig gyúrja, amíg a nedvesség benedvesíti a fürdőpor
gombócot, átitatja és kívül-belül átjárja, ám a gombócból a nedvesség mégsem
szivárog ki, éppen úgy a szerzetes hagyja, hogy az elkülönülésből fakadó öröm
és boldogság átjárja, átitassa, megtöltse, áthassa e testet úgy, hogy ne legyen
az egész testnek egyetlen része sem, amelyet nem jár át az elkülönülésből
születő öröm és boldogság.
Majd a gondolkodás és
elmélkedés elnyugvásával a szerzetes a második elmélyedésbe lép és ott időzik,
amely belsőleg lecsendesült és fókuszált tudattal jár, gondolkodás és
elmélkedés nélkül, az összeszedettségből születő örömmel és boldogsággal.
Hagyja, hogy az összeszedettségből fakadó öröm és boldogság átjárja, átitassa,
megtöltse, áthassa e testet úgy, hogy ne legyen az egész testnek egyetlen része
sem, amelyet nem jár át az összeszedettségből születő öröm és boldogság. Mintha
lenne egy tó, melynek vize alulról tör föl, és nem folynak belé vizek sem keletről,
sem nyugatról, sem északról, sem délről, és nem töltenék fel időről időre
záporok, és akkor a tavat alulról tápláló forrás hűvös vízzel járná át, itatná
át, töltené meg és hatná át a tavat úgy, hogy az egész tónak ne legyen egyetlen
része sem, amelyet nem jár át a hűvös víz, éppen úgy a szerzetes hagyja, hogy
az összeszedettségből fakadó öröm és boldogság átjárja, átitassa, megtöltse,
áthassa e testet úgy, hogy ne legyen az egész testnek egyetlen része sem,
amelyet nem jár át az összeszedettségből születő öröm és boldogság.
Majd az öröm is
elhalványul, és a szerzetes az érintetlenségben időzik, éber tudatos
jelenléttel, a testtel még boldogságot érezvén, és a harmadik elmélyedésbe lép
és ott tartózkodik, melyet így írnak le a nemesek: „Boldogan él az, akinek
jelenléte érintetlen.” Hagyja, hogy az örömöt is hátrahagyó boldogság átjárja,
átitassa, megtöltse, áthassa e testet úgy, hogy ne legyen az egész testnek
egyetlen része sem, amelyet nem jár át az örömöt is hátrahagyó boldogság. Mint
egy kék, vörös és fehér tavirózsákkal ékes tóban egyes tavirózsák, amelyek a
vízben születtek és növekedtek, a vízbe merülve élnek, anélkül hogy
kiemelkednének, és a hűvös víz átjárja, átitatja, megtölti és áthatja őket
gyökereiktől rügyeikig úgy, hogy e tavirózsáknak nincs olyan része, amelyet nem
járt át a hűvös víz, éppen úgy a szerzetes hagyja, hogy az örömöt is hátrahagyó
boldogság átjárja, átitassa, megtöltse, áthassa e testet úgy, hogy ne legyen az
egész testnek egyetlen része sem, amelyet nem jár át az örömöt is hátrahagyó
boldogság.
Majd a boldogság és
fájdalom felhagyásával, a vidámság és szomorúság korábbi eltűnése mellett, a
szerzetes a negyedik elmélyedésbe lép és ott tartózkodik, amely sem fájdalmas,
sem kellemes, és az érintetlen jelenlét tisztaságával bír. Ott ül, testét
tiszta fénylő tudatával áthatva úgy, hogy egész testének nincs egyetlen része
sem, amelyet ne hatna át ez a tiszta fénylő tudat. Mintha egy ember ülne
tetőtől talpig fehér szövetbe burkolva úgy, hogy nem lenne testének egyetlen
része sem, amelyet ne fedne be ez a fehér szövet, éppen úgy a szerzetes ott ül,
testét áthatva e tiszta fénylő tudattal úgy, hogy nincs testének egyetlen része
sem, amelyet nem hat át ez a tiszta fénylő tudat.
Amikor
összeszedett tudata ily módon megtisztult, ragyogó, makulátlan, hibátlan,
hajlékony, kezelhető, szilárd és a rendíthetetlenséget elérte, az elmúlt életek
felidézésére irányítja azt.
Felidézi
számos előző életét, egy születést, két születést, három születést, négy
születést, öt születést, tíz születést, húsz születést, harminc születést,
negyven születést, ötven születést, száz születést, kétszáz születést, százezer
születést, a világ összezsugorodásának sok nagy korszakát, a világ
kiterjedésének sok nagy korszakát, a világ összezsugorodásának és kiterjedésének
sok nagy korszakát. „Akkor ez volt a nevem, ebből a nemzetségből származtam,
ilyen volt a megjelenésem, ilyen a táplálékom, így tapasztaltam gyönyört és
fájdalmat, ilyen hosszú élet adatott, és innen eltávozván amott jelentem meg
ismét.” Így idézi föl számos előző életét, annak összképével és sajátosságaival
együtt.
Amint
egy ember elmehet saját falujából egy másik faluba és aztán vissza, éppen úgy
gondolhatja: „Saját falumból abba a faluba mentem, és ott ily módon álltam, ily
módon ültem, ily módon beszéltem, ily módon hallgattam, és abból a faluból
visszatértem a falumba.”
Éppen
így a szerzetes felidézi számos előző életét, egy születést, két születést,
három születést, négy születést, öt születést, tíz születést, húsz születést,
harminc születést, negyven születést, ötven születést, száz születést, kétszáz
születést, százezer születést, a világ összezsugorodásának sok nagy korszakát,
a világ kiterjedésének sok nagy korszakát, a világ összezsugorodásának és
kiterjedésének sok nagy korszakát. „Akkor ez volt a nevem, ebből a nemzetségből
származtam, ilyen volt a megjelenésem, ilyen a táplálékom, így tapasztaltam
gyönyört és fájdalmat, ilyen hosszú élet adatott, és innen eltávozván amott
jelentem meg ismét.” Így idézi föl számos előző életét, annak összképével és
sajátosságaival együtt.
Amikor
összeszedett tudata ily módon megtisztult, ragyogó, makulátlan, hibátlan,
hajlékony, kezelhető, szilárd és a rendíthetetlenséget elérte, a lények
eltávozására és újra megjelenésére irányítja azt.
Az
emberit felülmúló megtisztult isteni szemmel látja az eltávozó és újra
megjelenő lényeket, alantasakat és felsőbbrendűeket, szépeket és csúnyákat,
szerencséseket és szerencsétleneket, és megérti, hogyan jönnek-mennek a lények
tetteik szerint: „Ezek a derék lények, akik testükkel, szavaikkal és tudatukkal
egyaránt a rossz életvitelt követték, becsmérelték a nemes embereket, helytelen
szemlélettel bírtak, helytelen szemléletüket tetteikben is visszatükrözték,
testük felbomlásakor, haláluk után a megfosztottság állapotában, rossz
rendeltetési helyen, kárhozatban, sőt a pokolban jelentek meg újra. De ezek a
derék lények, akik testükkel, szavaikkal és tudatukkal egyaránt a jó életvitelt
követték, nem becsmérelték a nemes embereket, helyes szemlélettel bírtak,
helyes szemléletüket tetteikben is visszatükrözték, testük felbomlásakor,
haláluk után jó rendeltetési helyen, sőt a mennyben jelentek meg újra.”
Így
az emberit felülmúló megtisztult isteni szemmel látja az eltávozó és újra
megjelenő lényeket, alantasakat és felsőbbrendűeket, szépeket és csúnyákat,
szerencséseket és szerencsétleneket, és megérti, hogyan jönnek-mennek a lények
tetteik szerint.
Mint
ha lenne két ház, ajtókkal, és egy jószemű ember a házak között állva látná az
embereket a házakba belépni, majd onnan kijönni, és ide-oda jönni-menni, éppen
úgy a szerzetes az emberit felülmúló megtisztult isteni szemmel látja az
eltávozó és újra megjelenő lényeket, alantasakat és felsőbbrendűeket, szépeket
és csúnyákat, szerencséseket és szerencsétleneket: „Ezek a derék lények, akik testükkel,
szavaikkal és tudatukkal egyaránt a rossz életvitelt követték, becsmérelték a
nemes embereket, helytelen szemlélettel bírtak, helytelen szemléletüket
tetteikben is visszatükrözték, testük felbomlásakor, haláluk után a
megfosztottság állapotában, rossz sorsban, kárhozatban, sőt a pokolban jelentek
meg újra. De ezek a derék lények, akik testükkel, szavaikkal és tudatukkal
egyaránt a jó életvitelt követték, nem becsmérelték a nemes embereket, helyes
szemlélettel bírtak, helyes szemléletüket tetteikben is visszatükrözték, testük
felbomlásakor, haláluk után jó sorsban, sőt a mennyben jelentek meg újra.” Így
az emberit felülmúló megtisztult isteni szemmel látja az eltávozó és újra
megjelenő lényeket, alantasakat és felsőbbrendűeket, szépeket és csúnyákat,
szerencséseket és szerencsétleneket, és megérti, hogyan jönnek-mennek a lények
tetteik szerint.
Amikor
összeszedett tudata ily módon megtisztult, ragyogó, makulátlan, hibátlan,
hajlékony, kezelhető, szilárd és a rendíthetetlenséget elérte, a befolyások megszűnésének
tudására irányítja azt.
Úgy
érti meg, amint van: Ez a szenvedés. Úgy érti meg, amint van: Ez a szenvedés
eredete. Úgy érti meg, amint van: Ez a szenvedés megszűnése. Úgy érti meg,
amint van: Ez a szenvedés megszűnéséhez vezető út. Úgy érti meg, amint van:
Ezek a befolyások. Úgy érti meg, amint van: Ez a befolyások eredete. Úgy érti
meg, amint van: Ez a befolyások megszűnése. Úgy érti meg, amint van: Ez a
befolyások megszűnéséhez vezető út.
Amikor
így tud és lát, tudata megszabadul az érzéki vágy befolyása alól, a létezés
befolyása alól, a tudatlanság befolyása alól. Amikor megszabadul, megszületik a
tudás: Megszabadult. Megérti: A születést elpusztította, a szerzeteshez méltó
életet leélte, teendőit megtette, nincs többé újraszületés erre a világra.
Mintha
egy hegy lejtőjén lenne egy zavartalan, tiszta, áttetsző vizű tó, és egy
jószemű ember a parton állva láthatná benne a kagylókat, köveket és kavicsokat,
és a halrajokat, amint úszkálnak és megpihennek, és azt gondolhatná: „Itt ez a
zavartalan, tiszta, áttetsző vizű tó, és benne a kagylók, kövek és kavicsok, és
a halrajok, amint úszkálnak és megpihennek.”
Éppen
így a szerzetes úgy érti meg, amint van: Ez a szenvedés. Úgy érti meg, amint
van: Ez a szenvedés eredete. Úgy érti meg, amint van: Ez a szenvedés
megszűnése. Úgy érti meg, amint van: Ez a szenvedés megszűnéséhez vezető út.
Úgy érti meg, amint van: Ezek a befolyások. Úgy érti meg, amint van: Ez a
befolyások eredete. Úgy érti meg, amint van: Ez a befolyások megszűnése. Úgy
érti meg, amint van: Ez a befolyások megszűnéséhez vezető út.
Amikor
így tud és lát, tudata megszabadul az érzéki vágy befolyása alól, a létezés
befolyása alól, a tudatlanság befolyása alól. Amikor megszabadul, megszületik a
tudás: Megszabadult. Megérti: A születést elpusztította, a szerzeteshez méltó
életet leélte, teendőit megtette, nincs többé újraszületés erre a világra.
Szerzetesek, egy ilyen
szerzetest neveznek remetének, bráhminnak, bemerítkezettnek, tudást elértnek,
tudósnak, nemes embernek, méltóságosnak.
És hogyan remete a
szerzetes? Elnyugtatta a gonosz egészségtelen dhammákat, amelyek beszennyeznek,
a létezés megújulásához vezetnek, gondot okoznak, a szenvedésben érnek be, és a
jövőben születéshez, öregedéshez és halálhoz vezetnek. Ily módon remete a
szerzetes.
És hogyan bráhmin a
szerzetes? Eltávolította a gonosz egészségtelen dhammákat, amelyek
beszennyeznek, a létezés megújulásához vezetnek, gondot okoznak, a szenvedésben
érnek be, és a jövőben születéshez, öregedéshez és halálhoz vezetnek. Ily módon
bráhmin a szerzetes.
És hogyan bemerítkezett
a szerzetes? Lemosta a gonosz egészségtelen dhammákat, amelyek beszennyeznek, a
létezés megújulásához vezetnek, gondot okoznak, a szenvedésben érnek be, és a
jövőben születéshez, öregedéshez és halálhoz vezetnek. Ily módon bemerítkezett
a szerzetes.
És hogyan érte el a
tudást a szerzetes? Ismeri a gonosz egészségtelen dhammákat, amelyek
beszennyeznek, a létezés megújulásához vezetnek, gondot okoznak, a szenvedésben
érnek be, és a jövőben születéshez, öregedéshez és halálhoz vezetnek. Ily módon
tudást elért a szerzetes.
És hogyan tudós a
szerzetes? A gonosz egészségtelen dhammák, amelyek beszennyeznek, a létezés
megújulásához vezetnek, gondot okoznak, a szenvedésben érnek be, és a jövőben
születéshez, öregedéshez és halálhoz vezetnek, eltávoztak tőle. Ily módon tudós
a szerzetes.
És hogyan nemes ember a
szerzetes? A gonosz egészségtelen dhammák, amelyek beszennyeznek, a létezés
megújulásához vezetnek, gondot okoznak, a szenvedésben érnek be, és a jövőben
születéshez, öregedéshez és halálhoz vezetnek, távol kerültek tőle. Ily módon
nemes ember a szerzetes.
És hogyan méltóságos a
szerzetes? A gonosz egészségtelen dhammák, amelyek beszennyeznek, a létezés
megújulásához vezetnek, gondot okoznak, a szenvedésben érnek be, és a jövőben
születéshez, öregedéshez és halálhoz vezetnek, távol kerültek tőle. Ily módon
nemes ember a szerzetes.
Ezt mondta a Magasztos.
A szerzetesek elégedetten gyönyörködtek a Magasztos szavaiban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése