Az elefántnyom hasonlatának rövid tanítóbeszéde (Cūḷahatthipadopama sutta) A helyes elmélyedés

M.27. Az elefántnyom hasonlatának rövid tanítóbeszéde

(Cūḷahatthipadopama sutta)

Így hallottam. Egyszer a Magasztos Szávatthíban, a Dzséta ligetben, Anáthapindika kertjében időzött.

Akkor Dzsánusszóni pap kora reggel kihajtott Szávatthíból, hófehér kancák vontatta hófehér kocsiján. Messziről megpillantotta a közeledő Pilótika vándoraszkétát és megkérdezte:

-          Honnan jön ily kora reggel, Vaccshájana mester?

-          Gótama remetével voltam együtt, onnan jövök, uram.

-          Mit tart Vaccshájana mester Gótama remete ragyogó bölcsességéről? Valóban bölcs ember?

-          Ki vagyok én, uram, hogy kiismerjem Gótama remete ragyogó bölcsességét? Bizonyosan legalább egyenrangúnak kell lennie annak, aki kiismeri Gótama remete ragyogó bölcsességét.

-          Bizony nagy dicsérettel magasztalja Vaccshájana mester Gótama remetét.

-          Ki vagyok én, uram, hogy magasztaljam Gótama remetét? Gótama remetét azok, akiket dicsőítenek, úgy magasztalják, mint aki istenségek és emberek közt a legkiválóbb.

-          Mi okát látja Vaccshájana mester annak, hogy ilyen erős bizalommal van Gótama remete iránt?

-          Uram, tegyük fel, hogy egy okos elefántvadász belépne egy elefántok járta erdőbe, és egy nagy elefántnyomot látna ott, hosszút és széleset egyaránt. Arra a következtetésre jutna: „Ez bizony egy nagy elefánt-bika.” Gótama remete négy lábnyomát látván magam is így jutottam a következtetésre: „A Magasztos tökéletesen megvilágosodott, a Dhammát a Magasztos jól hirdetette, a Szangha a helyes utat járja.” Hogy mi lenne e négy (lábnyom)?

Uram, láttam tanult nemeseket, akik okosak, jártasak mások tanaiban, élesek, mint egy pontosan célzó mesterlövész; mindenfelé vándorolnak, úgymond, éles eszükkel szétzúzva mások nézeteit. Amikor meghallják, hogy Gótama remete meglátogatja ezt és ezt a falut vagy várost, ilyen kérdés fogalmazódik meg bennük: „Meglátogatjuk Gótama remetét és kérdést teszünk föl neki. Ha így kérdezzük, ő majd úgy válaszol, és akkor ily módon cáfoljuk meg tantételeit; ha úgy kérdezzük, ő majd így válaszol, és akkor oly módon cáfoljuk meg tantételeit.”

Meghallják, hogy Gótama remete meglátogatja ezt és ezt a falut vagy várost. Meglátogatják Gótama remetét, aki útbaigazítja, buzdítja, lelkesíti és megörvendezteti őket tanítóbeszédével. Miután Gótama remete útbaigazította, buzdította, lelkesítette és megörvendeztette őket tanítóbeszédével, még a kérdést sem teszik föl, nemhogy megcáfolnák a tantételeit. Gyakorlatilag éppenséggel a tanítványaivá lesznek. Gótama remetének ezt az első lábnyomát meglátva jutottam arra a következtetésre: „A Magasztos tökéletesen megvilágosodott, a Dhammát a Magasztos jól hirdetette, a Szangha a helyes utat járja.”

Uram, láttam tanult papokat, akik okosak, jártasak mások tanaiban, élesek, mint egy pontosan célzó mesterlövész; mindenfelé vándorolnak, úgymond, éles eszükkel szétzúzva mások nézeteit. Amikor meghallják, hogy Gótama remete meglátogatja ezt és ezt a falut vagy várost, ilyen kérdés fogalmazódik meg bennük: „Meglátogatjuk Gótama remetét és kérdést teszünk föl neki. Ha így kérdezzük, ő majd úgy válaszol, és akkor ily módon cáfoljuk meg tantételeit; ha úgy kérdezzük, ő majd így válaszol, és akkor oly módon cáfoljuk meg tantételeit.”

Meghallják, hogy Gótama remete meglátogatja ezt és ezt a falut vagy várost. Meglátogatják Gótama remetét, aki útbaigazítja, buzdítja, lelkesíti és megörvendezteti őket tanítóbeszédével. Miután Gótama remete útbaigazította, buzdította, lelkesítette és megörvendeztette őket tanítóbeszédével, még a kérdést sem teszik föl, nemhogy megcáfolnák a tantételeit. Gyakorlatilag éppenséggel a tanítványaivá lesznek. Gótama remetének ezt a második lábnyomát meglátva jutottam arra a következtetésre: „A Magasztos tökéletesen megvilágosodott, a Dhammát a Magasztos jól hirdetette, a Szangha a helyes utat járja.”

Uram, láttam tanult házigazdákat, akik okosak, jártasak mások tanaiban, élesek, mint egy pontosan célzó mesterlövész; mindenfelé vándorolnak, úgymond, éles eszükkel szétzúzva mások nézeteit. Amikor meghallják, hogy Gótama remete meglátogatja ezt és ezt a falut vagy várost, ilyen kérdés fogalmazódik meg bennük: „Meglátogatjuk Gótama remetét és kérdést teszünk föl neki. Ha így kérdezzük, ő majd úgy válaszol, és akkor ily módon cáfoljuk meg tantételeit; ha úgy kérdezzük, ő majd így válaszol, és akkor oly módon cáfoljuk meg tantételeit.”

Meghallják, hogy Gótama remete meglátogatja ezt és ezt a falut vagy várost. Meglátogatják Gótama remetét, aki útbaigazítja, buzdítja, lelkesíti és megörvendezteti őket tanítóbeszédével. Miután Gótama remete útbaigazította, buzdította, lelkesítette és megörvendeztette őket tanítóbeszédével, még a kérdést sem teszik föl, nemhogy megcáfolnák a tantételeit. Gyakorlatilag éppenséggel a tanítványaivá lesznek. Gótama remetének ezt a harmadik lábnyomát meglátva jutottam arra a következtetésre: „A Magasztos tökéletesen megvilágosodott, a Dhammát a Magasztos jól hirdetette, a Szangha a helyes utat járja.”

Uram, láttam tanult remetéket, akik okosak, jártasak mások tanaiban, élesek, mint egy pontosan célzó mesterlövész; mindenfelé vándorolnak, úgymond, éles eszükkel szétzúzva mások nézeteit. Amikor meghallják, hogy Gótama remete meglátogatja ezt és ezt a falut vagy várost, ilyen kérdés fogalmazódik meg bennük: „Meglátogatjuk Gótama remetét és kérdést teszünk föl neki. Ha így kérdezzük, ő majd úgy válaszol, és akkor ily módon cáfoljuk meg tantételeit; ha úgy kérdezzük, ő majd így válaszol, és akkor oly módon cáfoljuk meg tantételeit.”

Meghallják, hogy Gótama remete meglátogatja ezt és ezt a falut vagy várost. Meglátogatják Gótama remetét, aki útbaigazítja, buzdítja, lelkesíti és megörvendezteti őket tanítóbeszédével. Miután Gótama remete útbaigazította, buzdította, lelkesítette és megörvendeztette őket tanítóbeszédével, még a kérdést sem teszik föl, nemhogy megcáfolnák a tantételeit. Gyakorlatilag éppenséggel a tanítványaivá lesznek. Gótama remetének ezt a negyedik lábnyomát meglátva jutottam arra a következtetésre: „A Magasztos tökéletesen megvilágosodott, a Dhammát a Magasztos jól hirdetette, a Szangha a helyes utat járja.”

Gótama remetének ezt a négy lábnyomát meglátva jutottam arra a következtetésre: „A Magasztos tökéletesen megvilágosodott, a Dhammát a Magasztos jól hirdetette, a Szangha a helyes utat járja.”

Amikor ez elhangzott, Dzsá.nusszó.ni pap leszállt négy hófehér kancával vontatott hófehér kocsijáról, és felsőruháját egyik vállán elrendezve, kezeit a Magasztos iránti tiszteletteljes üdvözlésre nyújtva, háromszor hallatta e felkiáltást:

- Tisztelet a Magasztosnak, a méltóságosnak, a tökéletesen megvilágosodottnak! Tisztelet a Magasztosnak, a méltóságosnak, a tökéletesen megvilágosodottnak! Tisztelet a Magasztosnak, a méltóságosnak, a tökéletesen megvilágosodottnak! Talán valamikor alkalmunk nyílik találkozni Gótama mesterrel és elbeszélgetni vele.

Azután Dzsánusszóni pap elment a Magasztoshoz, és üdvözletet váltott vele. Mikor az udvarias és barátságos beszélgetés végetért, leült féloldalt, és beszámolt a Magasztosnak a beszélgetésről, amelyet Pilótika vándoraszkétával folytatott. Erre a Magasztos azt mondta neki:

-          Ezen a ponton az elefántnyom hasonlata részleteiben még nem befejezett, pap. Ami azt illeti, hogyan válik részleteiben befejezetté, hallgass ide és gondosan figyelj arra, amit mondok.

-          Igen, uram - válaszolt Dzsánusszóni pap. A Magasztos így szólt:

-          Tegyük fel, pap, hogy egy okos elefántvadász belépne egy elefántok járta erdőbe, és egy nagy elefántnyomot látna ott, hosszút és széleset egyaránt. Egy okos elefántvadász még nem jutna arra a következtetésre: „Ez bizony egy nagy elefánt-bika.” Hogy miért? Egy elefántok járta erdőben vannak kis elefánt-tehenek, amelyek nagy lábnyomot hagynak, és ez egyike lehet a nyomaiknak. Követi azokat, és az elefántok járta erdőben egy nagy elefántnyomot lát, hosszút és széleset egyaránt, és magasabban kéregdarabokat. Egy okos elefántvadász még nem jutna arra a következtetésre: „Ez bizony egy nagy elefánt-bika.” Hogy miért? Egy elefántok járta erdőben vannak nagy elefánt-tehenek, amelyeknek kiváló fogaik vannak, és nagy lábnyomot hagynak, és ez egyike lehet a nyomaiknak. Követi azokat, és az elefántok járta erdőben egy nagy elefántnyomot lát, hosszút és széleset egyaránt, magasabban kéregdarabokat, és az agyarak nyomait. Egy okos elefántvadász még nem jutna arra a következtetésre: „Ez bizony egy nagy elefánt-bika.” Hogy miért? Egy elefántok járta erdőben vannak nagy elefánt-tehenek, amelyeknek agyaraik vannak, és nagy lábnyomot hagynak, és ez egyike lehet a nyomaiknak. Követi azokat, és az elefántok járta erdőben egy nagy elefántnyomot lát, hosszút és széleset egyaránt, magasabban kéregdarabokat, az agyarak nyomait és letört ágakat. És látja a nagy elefánt-bikát egy fa tövében vagy a tisztáson, amint járkál, ül vagy fekszik. Akkor jut arra a következtetésre: „Ez az a nagy elefánt-bika.”

Éppen így, pap, egy Beérkezett tűnik fel a világon, méltóságos, tökéletesen megvilágosodott, (helyes) tudással és életvezetéssel felvértezett, jó úton járó, a világok ismerője, a megszelídítendő emberek összehasonlíthatatlan vezetője, istenségek és emberek tanítója, megvilágosodott magasztos. Megjelenti e világot, istenségeivel, ördögeivel és teremtőisteneivel, e nemzedéket, remetéivel és papjaival, főrendjeivel és népével, melyet közvetlen tudásával maga megismert. Tanítja a Dhammát, amely jó az elején, jó a közepén és jó a végén, helyes jelentéssel és megfogalmazással, és felfedi a végsőkig tökéletes és tiszta szent életet

Egy házigazda vagy a fia, vagy valamely más nemzetségből való ember hallja a Dhammát. A Dhammát meghallva bizalom ébred benne a Tathágata iránt. E bizalom birtokában így gondolkodik: „A gazdaember élete zsivajgó és érdektelen, az otthontalanság tágas és szabad. Otthon élve nem könnyű a szent életet élni, amely végsőkig tökéletes és tiszta, mint egy kifényezett gyöngyház-kagyló. Mi lenne, ha hajamat és szakállamat levágva felölteném a sárga ruhát, és otthonomból az otthontalanságba távoznék.” Egy későbbi alkalommal, kisebb vagy nagyobb szerencsét odahagyva, kisebb vagy nagyobb rokonságot elhagyva levágja haját és szakállát, felveszi a sárga ruhát, és otthonából az otthontalanságba távozik.

Így eltávozván, a szerzetesek gyakorlásának és életmódjának birtokában, felhagy az élőlények pusztításával, félreteszi a botot és a kardot, nemesen, kedvesen, minden élőlény iránti barátsággal és együttérzéssel él. Felhagy azzal, hogy elvegye, amit nem neki szántak, tartózkodik attól, hogy elvegye, amit nem neki szántak, csak azt veszi el, amit neki adtak, nem vár el többet, mint amit neki adtak, és mivel nem lop, tisztán él. Felhagy a paráznasággal, cölibátusban él, elkülönülten, tartózkodva a nemi érintkezés közönséges gyakorlatától.

Felhagy a hamis beszéddel, tartózkodik a hamis beszédtől, igazat beszél, az igazsághoz tartja magát, szavahihető és megbízható, nem a világ szélhámosa. Felhagy a rosszindulatú beszéddel, tartózkodik a rosszindulatú beszédtől, máshol nem ismétli el, amit itt hallott, hogy elválassza (azokat) ezektől, sem ezeknek az embereknek nem ismétli el, amit máshol hallott, hogy elválassza (ezeket) azoktól, olyan ő, aki újra egyesíti a megosztottakat, a barátság támogatója, aki élvezi az egyetértést, örvendezik az egyetértésnek, élvezetét leli az egyetértésben, olyan szavakat szól, amelyek az egyetértést támasztják alá. Felhagy a durva beszéddel, tartózkodik a durva beszédtől, olyan szavakat szól, amelyek finomak, a fülnek tetszők, szeretetreméltók, amelyek a szívhez szólnak, udvariasak, sokak által szívesen és örömmel hallottak. Felhagy a fecsegéssel, tartózkodik a fecsegéstől, megfelelő időben szól, csak azt mondja, ami tény, arról beszél, ami jó, a Dhammáról és a fegyelemről beszél, megfelelő időben olyan szavakat szól, amelyeket érdemes megjegyezni, indokoltak, mértéktartóak és előnyösek.

Tartózkodik a magok és növények károsításától. Felveszi a napi egyszeri étkezés gyakorlatát, tartózkodik attól, hogy este és a megfelelő időn túl étkezzék. Tartózkodik a tánctól, énektől, zenétől és előadások látogatásától. Tartózkodik virágfüzérek viselésétől, attól, hogy illatokkal díszítse és kenetekkel szépítse magát. Tartózkodik a magas és széles ágyon alvástól. Tartózkodik arany és ezüst elfogadásától. Tartózkodik nyers gabona elfogadásától. Tartózkodik nyers hús elfogadásától. Tartózkodik nők és lányok elfogadásától. Tartózkodik férfi és női rabszolgák elfogadásától. Tartózkodik kecskék és birkák elfogadásától. Tartózkodik szárnyasok és disznók elfogadásától. Tartózkodik elefántok, szarvasmarhák és kancák elfogadásától. Tartózkodik szántóföldek és földterületek elfogadásától. Tartózkodik attól, hogy küldöttségbe menjen és üzeneteket közvetítsen. Tartózkodik attól, hogy eladjon és vásároljon. Tartózkodik a hamis súlyoktól, hamis fémektől és hamis mértékektől. Tartózkodik a csalástól, szélhámosságtól, becsapástól és megtévesztéstől. Tartózkodik attól, hogy sebet okozzon, gyilkoljon, gúzsba kössön, raboljon, fosztogasson és erőszakot alkalmazzon.

Megelégszik a testét megóvó ruhával és a gyomrát megtöltő étel-alamizsnával, és bárhová is  megy, úgy szerelkezik fel, hogy csak ezeket viszi magával. Mint a madár, bárhová is röpül, csak a szárnya az egyetlen terhe, éppen úgy a szerzetes megelégszik a testét megóvó ruhával és a gyomrát megtöltő étel-alamizsnával, és bárhová is megy, úgy szerelkezik fel, hogy csak ezeket viszi magával. A nemes erények e halmazának birtokában makulátlan boldogságot tapasztal bensőjében.

Szemével egy látványt látva nem ragadja meg annak jeleit és jellegzetességeit. Mivel ha a szem (érzékelő) képességét őrizetlenül hagyná, a sóvárgás és szomorúság gonosz kedvezőtlen állapotai támadhatnák meg, ezért megfékezésének útját gyakorolja, őrzi a szem (érzékelő) képességét, vállalja a szem (érzékelő) képességének megfékezését.

Fülével egy hangot hallva nem ragadja meg annak jeleit és jellegzetességeit. Mivel ha a fül (érzékelő) képességét őrizetlenül hagyná, a sóvárgás és szomorúság gonosz kedvezőtlen állapotai támadhatnák meg, ezért megfékezésének útját gyakorolja, őrzi a fül (érzékelő) képességét, vállalja a fül (érzékelő) képességének megfékezését.

Orrával egy szagot szagolva nem ragadja meg annak jeleit és jellegzetességeit. Mivel ha az orr (érzékelő) képességét őrizetlenül hagyná, a sóvárgás és szomorúság gonosz kedvezőtlen állapotai támadhatnák meg, ezért megfékezésének útját gyakorolja, őrzi az orr (érzékelő) képességét, vállalja az orr (érzékelő) képességének megfékezését.

Nyelvével egy ízt ízlelve nem ragadja meg annak jeleit és jellegzetességeit. Mivel ha a nyelv (érzékelő) képességét őrizetlenül hagyná, a sóvárgás és szomorúság gonosz kedvezőtlen állapotai támadhatnák meg, ezért megfékezésének útját gyakorolja, őrzi a nyelv (érzékelő) képességét, vállalja a nyelv (érzékelő) képességének megfékezését.

Testével egy érintést érezve nem ragadja meg annak jeleit és jellegzetességeit. Mivel ha a test (érzékelő) képességét őrizetlenül hagyná, a sóvárgás és szomorúság gonosz kedvezőtlen állapotai támadhatnák meg, ezért megfékezésének útját gyakorolja, őrzi a test (érzékelő) képességét, vállalja a test (érzékelő) képességének megfékezését.

Elméjével egy tudat-tárgyat tudatosítva nem ragadja meg annak jeleit és jellegzetességeit. Mivel ha az elme (érzékelő) képességét őrizetlenül hagyná, a sóvárgás és szomorúság gonosz kedvezőtlen állapotai támadhatnák meg, ezért megfékezésének útját gyakorolja, őrzi az elme (érzékelő) képességét, vállalja az elme (érzékelő) képességének megfékezését. A képességek e nemes megfékezését birtokolva makulátlan boldogságot tapasztal bensőjében.

Olyan ember lesz, aki éber tudatossággal cselekszik, amikor előrehalad és visszatér, aki éber tudatossággal cselekszik, amikor előre- vagy visszanéz, aki éber tudatossággal cselekszik, amikor behajlítja és kinyújtja tagjait, aki éber tudatossággal cselekszik, amikor ruháját viseli, felsőruháját és alamizsnás-csészéjét hordozza, aki éber tudatossággal cselekszik, amikor eszik, iszik, rág és ízlel, aki éber tudatossággal cselekszik, amikor székel vagy vizel, aki éber tudatossággal cselekszik, amikor jár, áll, ül, elalszik, felébred, beszél és hallgat.

A nemes erény e halmazát, és a képességek e nemes megfékezését, és e nemes jelenlétet és éber tudatosságot birtokolva magányos pihenőhelyeket látogat: az erdőt, egy fa tövét, egy hegyet, egy szurdokot, egy barlangot a hegyoldalban, egy temetőt, az őserdő sűrűjét, egy nyílt térséget, egy szalmabálát.

Alamizsna körútjáról visszatérvén, az élelmet elfogyasztván keresztbe tett lábbal, testét kiegyenesítve leül, és jelenlétét (ott helyben) megalapozza. A világ iránti sóvárgással felhagyva sóvárgásmentes tudattal időzik, megtisztítja tudatát a sóvárgástól. Felhagyva a rosszindulattal és gyűlölettel, rosszindulattól mentes tudattal időzik, minden lény iránti barátsággal és együttérzéssel, megtisztítja magát a rosszindulattól és gyűlölettől. Felhagyva a tompasággal és tunyasággal, tompaságtól és tunyaságtól mentesen időzik, világosságot tapasztalva, éber tudatos jelenléttel, megtisztítja tudatát a tompaságtól és tunyaságtól. Felhagyva a nyugtalansággal és aggodalommal, belsőleg békés és nyugodt tudattal időzik, megtisztítja tudatát a nyugtalanságtól és az aggodalomtól. Felhagyva a kétséggel, a kétségen túljutva időzik, nincs benne bizonytalanság a kedvező állapotokat illetően, megtisztítja tudatát a kétségtől.

Így felhagyván az öt akadállyal, a tudat megértést gyengítő tökéletlenségeivel, az érzéki élvezetektől teljesen elkülönülve, a kedvezőtlen állapotoktól teljesen elkülönülve, az első elmélyedésbe lép és ott tartózkodik, amelyet gondolkodás és elmélkedés kísér, az elkülönülésből születő örömmel és boldogsággal. Ezt nevezik, pap, a Tathágata lábnyomának, olyasvalaminek, amelyet a Tathágata vésett be, amelyet a Tathágata jelölt meg, de egy nemes tanítvány még nem jut arra a következtetésre: „A Magasztos tökéletesen megvilágosodott, a Dhammát a Magasztos jól hirdetette, a Szangha a helyes utat járja.”

Majd a gondolkodás és elmélkedés elnyugvásával a szerzetes a második elmélyedésbe lép és ott időzik, amely belsőleg lecsendesült és fókuszált tudattal jár, gondolkodás és elmélkedés nélkül, az összeszedettségből születő örömmel és boldogsággal. Ezt is a Tathágata lábnyomának nevezik, pap, olyasvalaminek, amelyet a Tathágata vésett be, amelyet a Tathágata jelölt meg, de egy nemes tanítvány még nem jut arra a következtetésre: „A Magasztos tökéletesen megvilágosodott, a Dhammát a Magasztos jól hirdetette, a Szangha a helyes utat járja.”

Majd az öröm is elhalványul, és a szerzetes az érintetlenségben időzik, éber tudatos jelenléttel, a testtel még boldogságot érezvén, és a harmadik elmélyedésbe lép és ott tartózkodik, melyet így írnak le a nemesek: „Boldogan él az, akinek jelenléte érintetlen.” Ezt is a Tathágata lábnyomának nevezik, pap, olyasvalaminek, amelyet a Tathágata vésett be, amelyet a Tathágata jelölt meg, de egy nemes tanítvány még nem jut arra a következtetésre: „A Magasztos tökéletesen megvilágosodott, a Dhammát a Magasztos jól hirdetette, a Szangha a helyes utat járja.”

Majd a boldogság és fájdalom felhagyásával, a vidámság és szomorúság korábbi eltűnése mellett, a szerzetes a negyedik elmélyedésbe lép és ott tartózkodik, amely sem fájdalmas, sem kellemes, és az érintetlen jelenlét tisztaságával bír. Ezt is a Tathágata lábnyomának nevezik, pap, olyasvalaminek, amelyet a Tathágata vésett be, amelyet a Tathágata jelölt meg, de egy nemes tanítvány még nem jut arra a következtetésre: „A Magasztos tökéletesen megvilágosodott, a Dhammát a Magasztos jól hirdetette, a Szangha a helyes utat járja.”

 Amikor összeszedett tudata ily módon megtisztult, ragyogó, makulátlan, hibátlan, hajlékony, kezelhető, és a rendíthetetlenséget elérte, az elmúlt életek felidézésére irányítja azt.

Felidézi számos előző életét, egy születést, két születést, három születést, négy születést, öt születést, tíz születést, húsz születést, harminc születést, negyven születést, ötven születést, száz születést, kétszáz születést, százezer születést, a világ összezsugorodásának sok nagy korszakát, a világ kiterjedésének sok nagy korszakát, a világ összezsugorodásának és kiterjedésének sok nagy korszakát. „Akkor ez volt a nevem, ebből a nemzetségből származtam, ilyen volt a megjelenésem, ilyen a táplálékom, így tapasztaltam gyönyört és fájdalmat, ilyen hosszú élet adatott, és innen eltávozván amott jelentem meg ismét, és ott ez volt a nevem, ebből a nemzetségből származtam, ilyen volt a megjelenésem, ilyen a táplálékom, így tapasztaltam boldogságot és fájdalmat, ilyen hosszú élet adatott, és innen eltávozván itt jelentem meg ismét.” Így idézi föl számos előző életét, annak összképével és sajátosságaival együtt. Ezt is a Tathágata lábnyomának nevezik, pap, olyasvalaminek, amelyet a Tathágata vésett be, amelyet a Tathágata jelölt meg, de egy nemes tanítvány még nem jut arra a következtetésre: „A Magasztos tökéletesen megvilágosodott, a Dhammát a Magasztos jól hirdetette, a Szangha a helyes utat járja.”

Amikor összeszedett tudata ily módon megtisztult, ragyogó, makulátlan, hibátlan, hajlékony, kezelhető, szilárd és a rendíthetetlenséget elérte, a lények eltávozására és újra megjelenésére irányítja azt.

Az emberit felülmúló megtisztult isteni szemmel látja az eltávozó és újra megjelenő lényeket, alantasakat és felsőbbrendűeket, szépeket és csúnyákat, szerencséseket és szerencsétleneket, és megérti, hogyan jönnek-mennek a lények tetteik szerint: „Ezek a derék lények, akik testükkel, szavaikkal és tudatukkal egyaránt a rossz életvitelt követték, becsmérelték a nemes embereket, helytelen szemlélettel bírtak, helytelen szemléletük hatása tetteikben is megmutatkozott, testük felbomlásakor, haláluk után a megfosztottság állapotában, rossz rendeltetési helyen, kárhozatban, sőt a pokolban jelentek meg újra. De ezek a derék lények, akik testükkel, szavaikkal és tudatukkal egyaránt a jó életvitelt követték, nem becsmérelték a nemes embereket, helyes szemlélettel bírtak, helyes szemléletük hatása tetteikben is megmutatkozott, testük felbomlásakor, haláluk után jó rendeltetési helyen, sőt az égi világban jelentek meg újra.”

Így az emberit felülmúló megtisztult isteni szemmel látja az eltávozó és újra megjelenő lényeket, alantasakat és felsőbbrendűeket, szépeket és csúnyákat, szerencséseket és szerencsétleneket, és megérti, hogyan jönnek-mennek a lények tetteik szerint. Ezt is a Tathágata lábnyomának nevezik, pap, olyasvalaminek, amelyet a Tathágata vésett be, amelyet a Tathágata jelölt meg, de egy nemes tanítvány még nem jut arra a következtetésre: „A Magasztos tökéletesen megvilágosodott, a Dhammát a Magasztos jól hirdetette, a Szangha a helyes utat járja.”

Amikor összeszedett tudata ily módon megtisztult, ragyogó, makulátlan, hibátlan, hajlékony, kezelhető, szilárd és a rendíthetetlenséget elérte, a befolyások megszűnésének tudására irányítja azt.

Úgy érti meg, amint van: Ez a szenvedés. Úgy érti meg, amint van: Ez a szenvedés eredete. Úgy érti meg, amint van: Ez a szenvedés megszűnése. Úgy érti meg, amint van: Ez a szenvedés megszűnéséhez vezető út. Úgy érti meg, amint van: Ezek a befolyások. Úgy érti meg, amint van: Ez a befolyások eredete. Úgy érti meg, amint van: Ez a befolyások megszűnése. Úgy érti meg, amint van: Ez a befolyások megszűnéséhez vezető út. Ezt is a Tathágata lábnyomának nevezik, pap, olyasvalaminek, amelyet a Tathágata vésett be, amelyet a Tathágata jelölt meg, de egy nemes tanítvány még nem jut arra a következtetésre: „A Magasztos tökéletesen megvilágosodott, a Dhammát a Magasztos jól hirdetette, a Szangha a helyes utat járja.” Hanem éppen úton van afelé, hogy erre a következtetésre jusson.

Amikor így tud és lát, tudata megszabadul az érzéki vágy befolyása alól, a létezés befolyása alól, a tudatlanság befolyása alól. Amikor megszabadul, megszületik a tudás: Megszabadult. Megérti: A születést elpusztította, a szerzeteshez méltó életet leélte, teendőit megtette, nincs többé újraszületés erre a világra.

Ezt is a Tathágata lábnyomának nevezik, pap, olyasvalaminek, amelyet a Tathágata vésett be, amelyet a Tathágata jelölt meg. Ez az a pont, ahol egy nemes tanítvány arra a következtetésre jut: „A Magasztos tökéletesen megvilágosodott, a Dhammát a Magasztos jól hirdetette, a Szangha a helyes utat járja.” És ez az a pont, pap, ahol az elefántnyom hasonlata részleteiben befejezetté válik.

Amikor ez elhangzott, Dzsánusszóni pap így szólt a Magasztoshoz:

- Csodálatos, Gótama mester, csodálatos, Gótama mester. Mintha valaki talpára állította volna azt, amit a fejére fordítottak, fellebbentette volna a fátylat arról, amit elrejtettek, megmutatta volna az utat a tévelygőnek, vagy lámpást hozott volna a sötétségbe, hogy akiknek szemeik vannak, lássanak, épp ilymódon fejtette ki számtalanféleképpen a Tanítást Gótama mester. Gótama mesterhez fordulok oltalomért, és a Tanításhoz és a szerzetesi Közösséghez. Emlékezzen rám Gótama mester, mint világi követőjére, aki életreszóló oltalmat talált benne.