M.95./ii.164-177.
Cankī sutta
(A
Csankínak mondott tanítóbeszéd)
Így hallottam. Egyszer
a Magasztos a szerzetesek nagy Közösségével együtt Kosala országában vándorolt,
és végül Opasāda kószalai bráhmin faluhoz érkezett. Ott a Magasztos az Istenek
ligetében időzött, az Ópaszádától északra fekvő szála-fa ligetben.
Ekkor Cankī pap
uralkodott Ópaszáda fölött, amely egy élőlényekben bővelkedő, mezőkben,
erdőkben, vizekben és gabonában gazdag királyi birtok volt, királyi javadalom,
szent adomány, melyet Kószala királya, Pasenadi adományozott.
Az ópaszádai bráhmin
nemesifjak hallották: „Gótama remete, a szakják leszármazottja, aki a szakja
nemzetségből távozott az otthontalanságba, a szerzetesek nagy Közösségével,
ötszáz szerzetessel együtt Kószala országában vándorol. Gótama mesterről
ilyesféle jó hír terjed: A nagyméltóságú Magasztos tökéletesen megvilágosodott,
helyes tudással és életvezetéssel bír, jó úton jár, a világok ismerője, a
megszelídítendő emberek összehasonlíthatatlan vezetője, istenek és emberek
tanítója, a megvilágosodott Magasztos. Beszámol e világról, isteneivel és
ördögeivel, e nemzedékről remetéivel és papjaival, előkelőségeivel és népével,
amit közvetlen tudással megismert. Tanítja a Dhammát, ami jó az elején, a
közepén és a végén, helyes jelentéssel és megfogalmazással, és fölfedi a végsőkig
tökéletes és tiszta szent életet. Jó látni egy ilyen arahantot.”
Akkor az ópaszádai
bráhmin nemesifjak fölkerekedtek Ópaszádából, és csoportokba verődve,
csapatokat alkotva északnak indultak, az Istenek ligetének nevezett szála-fa
liget felé.
Ekkortájt Csankí pap
palotája felső emeletére húzódott vissza, hogy ebéd után megpihenjen. Ekkor
látta, hogy az ópaszádai bráhmin nemesifjak fölkerekedtek Ópaszádából, és
csoportokba verődve, csapatokat alkotva északnak indultak, az Istenek ligetének
nevezett szála-fa liget felé. Mikor meglátta őket, így kérdezte segédjét: „Jó
segédem, miért kerekedtek föl az ópaszádai bráhmin nemesifjak Ópaszádából, és
indultak csoportokba verődve, csapatokat alkotva északnak, az Istenek ligetének
nevezett szála-fa liget felé?”
- Uram, itt van Gótama
remete, a szakják leszármazottja, aki a szakja nemzetségből távozott az
otthontalanságba, a szerzetesek nagy Közösségével, ötszáz szerzetessel együtt
Kószala országában vándorol. Gótama mesterről ilyesféle jó hír terjed: „A
nagyméltóságú Magasztos tökéletesen megvilágosodott, helyes tudással és
életvezetéssel bír, jó úton jár, a világok ismerője, a megszelídítendő emberek
összehasonlíthatatlan vezetője, istenek és emberek tanítója, a megvilágosodott
Magasztos. Beszámol e világról, isteneivel és ördögeivel, e nemzedékről
remetéivel és papjaival, előkelőségeivel és népével, amit közvetlen tudással
megismert. Tanítja a Dhammát, ami jó az elején, a közepén és a végén, helyes
jelentéssel és megfogalmazással, és fölfedi a végsőkig tökéletes és tiszta
szent életet.” Az emberek Gótama mestert mennek meglátogatni.
- Akkor, jó segédem,
menj az ópaszádai bráhmin nemesifjakhoz és mondd nekik: „Uraim, Csankí pap ezt
mondja: várjatok, urak, Csankí pap is elmegy, hogy meglátogassa Gótama
remetét.”
- Jól van, uram –
válaszolt a segédje, elment az ópaszádai bráhmin nemesifjakhoz, és azt mondta
nekik: „Uraim, Csankí pap ezt mondja: várjatok, urak, Csankí pap is elmegy,
hogy meglátogassa Gótama remetét.”
Ez alkalommal különböző
országokból ötszáz pap tartózkodott Ópaszádában, hogy dolgaikat intézzék.
Hallották, hogy azt beszélik, Csankí pap elmegy, hogy meglátogassa Gótama
remetét. Akkor elmentek Csankí paphoz és megkérdezték:
- Igaz-e uram, hogy
elmégy meglátogatni Gótama remetét?
- Úgy van, uraim,
megyek meglátogatni Gótama remetét.
- Uram, ne menj el
meglátogatni Gótama remetét. Csankí mester, nem helyénvaló, ha te mégy el
meglátogatni Gótama remetét, inkább az lenne helyes, ha Gótama remete jönne el
meglátogatni téged. Mivel te, uram, mindkét oldalról jó születésű vagy, hét
nemzedékre visszamenően tiszta anyai és apai ággal, támadhatatlan és makulátlan
születés tekintetében. És mivel ez így áll, nem helyénvaló, Csankí mester, ha
te mégy el meglátogatni Gótama remetét, inkább az lenne helyes, ha Gótama remete
jönne el meglátogatni téged. Te, uram, gazdag vagy, nagy vagyonnal, nagy
birtokkal. Te, uram, a három Véda mestere vagy, azok szókincsével,
szertartásrendjével, fonológiájával, etimológiájával, és ötödikként
történetével együtt, képzett a filológia és nyelvtan terén, a
természetfilozófia és a nagy ember harminckét jegyének ismeretében tökéletesen
jártas. Te, uram, jókiállású, nyájas és elegáns vagy, akinek páratlanul
kellemes a megjelenése, melyhez finom szépség és finom egyéniség járul, amely
rendkívül figyelemreméltó. Te, uram, erényes vagy, kiforrott erények birtokosa.
Te, uram, jó szónok vagy kiváló előadásmóddal, olyan szavakat szólsz, amelyek
udvariasak, világosak, hibátlanok és továbbadják a jelentést. Te uram, tanítod
sokak tanítóit, és háromszáz bráhmin tanítványt tanítasz a himnuszok
recitálására. Téged, uram, tisztel, becsül, megtisztel, megbecsül és nagyra
értékel Paszénadi, Kószala királya. Téged, uram, tisztel, becsül, megtisztel,
megbecsül és nagyra értékel Pokkharāsati pap. Te, uram, uralkodsz Ópaszáda
fölött, amely egy élőlényekben bővelkedő, mezőkben, erdőkben, vizekben és
gabonában gazdag királyi birtok, királyi javadalom, szent adomány, melyet
Kószala királya, Paszénadi adományozott. Mivel ez így áll, nem helyénvaló,
Csankí mester, ha te mégy el meglátogatni Gótama remetét, inkább az lenne
helyes, ha Gótama remete jönne el meglátogatni téged. - Amikor ez elhangzott,
Csankí pap azt mondta azoknak a bráhminoknak:
- Nos, uraim, hadd
mondjam el, miért helyénvaló, ha én megyek el meglátogatni Gótama mestert, és
miért nem lenne helyes, ha Gótama mester jönne meglátogatni engem. Uraim,
Gótama remete mindkét oldalról jó születésű, hét nemzedékre visszamenően tiszta
anyai és apai ággal, támadhatatlan és makulátlan születés tekintetében. És
mivel ez így áll, uraim, nem helyénvaló, ha Gótama mester jön el meglátogatni
engem, inkább az lenne helyes, ha én mennék el meglátogatni Gótama mestert.
Uraim, Gótama remete, otthonából eltávozván, tárházakban és kincstárakban
felhalmozott sok aranyat és nemesfémet hagyott hátra. Uraim, Gótama remete még
fiatal korában, az ifjúság minden áldásával megáldott feketehajú
fiatalemberként, élete virágában távozott otthonából az otthontalanságba.
Uraim, Gótama remete leborotválta haját és szakállát, felöltötte a sárga ruhát,
és távozott otthonából az otthontalanságba, bár anyja és apja másként kívánta,
és könnyes arccal siratta őt. Uraim, Gótama remete jókiállású, nyájas és
elegáns, akinek páratlanul kellemes a megjelenése, melyhez finom szépség és
finom egyéniség járul, amely rendkívül figyelemreméltó. Uraim, Gótama remete
erényes, nemes és kedvező erények birtokosa. Uraim, Gótama remete jó szónok
kiváló előadásmóddal, olyan szavakat szól, amelyek udvariasak, világosak,
hibátlanok és továbbadják a jelentést. Uraim, Gótama remete sokak tanítójának
tanítója. Uraim, Gótama remete mentes az érzéki vágytól és a személyes
hiúságtól. Uraim, Gótama remete a tettek morális hatékonyságának elvét, a
cselekedetek morális hatékonyságának elvét vallja, nem kívánja a bráhminok
(hagyományozási) vonalát sérteni. Uraim, Gótama remete arisztokrata családból,
az ősi nemesi családok egyikéből távozott az otthontalanságba. Uraim, Gótama
remete gazdag családból távozott az otthontalanságba, nagy vagyonnal, nagy
birtokkal rendelkező családból. Uraim, Gótama remetéhez sok ezernyi istenség
jött életreszóló menedékért. Uraim, Gótama remetéről ilyesféle jó hír terjed:
„Ez a nagyméltóságú Magasztos tökéletesen megvilágosodott, helyes tudással és
életvezetéssel bír, jó úton jár, a világok ismerője, a megszelidítendő emberek
összehasonlíthatatlan vezetője, istenek és emberek tanítója, a megvilágosodott
Magasztos.” Uraim, Gótama remete rendelkezik a nagy ember harminckét
ismertetőjegyével. Uraim, Seniya Bimbisāra, Magadha királya, felesége és
gyermekei életreszóló menedékért fordultak Gótama remetéhez. Uraim, Paszénadi,
Kószala királya, felesége és gyermekei életreszóló menedékért fordultak Gótama
remetéhez. Uraim, Pokkharászati bráhmin, felesége és gyermekei életreszóló
menedékért fordultak Gótama remetéhez. Uraim, Gótama remete elérkezett
Opaszádához, és Ópaszádában az Istenek ligetében időzik, az Ópaszádától északra
fekvő szála-fa ligetben. Nos, bármely remete vagy pap, aki a városunkba jön, a
vendégünk, és a vendégeinket tiszteljük, becsüljük, megtiszteljük,
megbecsüljük. Mivel Gótama remete megérkezett Ópaszádába, a vendégünk, és mint
vendégünket tiszteljük, becsüljük, megtiszteljük, megbecsüljük. Mivel így áll a
dolog, uraim, nem helyénvaló, ha Gótama mester jön el meglátogatni engem,
inkább az lenne helyes, ha én mennék el meglátogatni Gótama mestert.
Uraim, ennyi Gótama
mester magasztalása, amiről értesültem, de Gótama mester magasztalása nem
szorítkozik csupán erre, mivel Gótama mester magasztalása mérhetetlen. Mivel
Gótama mester mindezen tényezők birtokában van, nem helyénvaló, ha Gótama
mester jön el meglátogatni engem, inkább az lenne helyes, ha én mennék el
meglátogatni Gótama mestert. Így hát, uraim, valamennyien kerekedjünk föl és
látogassuk meg Gótama mestert.
Ekkor Csankí pap a
bráhminok nagy csoportjával a Magasztoshoz járult, és üdvözletet váltott vele.
Amikor befejezték az udvarias és barátságos beszélgetést, leült féloldalt.
Ez alkalommal a
Magasztos néhány rangidős bráhminnal befejezve barátságos beszélgetését
üldögélt. Ugyanakkor a gyülekezetben ott ült egy bráhmin tanuló, Kāpaṭhika
nevezetű, fiatal, kopaszra borotvált fejű, tizenhat éves, a három Véda mestere,
azok szókincsével, szertartásrendjével, fonológiájával, etimológiájával, és
ötödikként történetével együtt, képzett a filológia és nyelvtan terén, a
természetfilozófia és a nagy ember harminckét jegyének ismeretében tökéletesen
jártas. Mialatt a rangidős bráhminok a Magasztossal társalogtak, gyakran
közbevágott és félbeszakította beszélgetésüket. Akkor a Magasztos így feddte
meg a bráhmin tanuló Kápathikát:
- Ne vágjon közbe a
tiszteletreméltó Bhāradvāja, és ne szakítsa félbe a beszélgetést, amikor a
rangidős bráhminok társalognak. Várjon a tiszteletreméltó Bháradvádzsa, amíg a
beszélgetés befejeződik. – Amikor ez elhangzott, Csankí pap azt mondta a
Magasztosnak:
- Ne feddje meg Gótama
mester a bráhmin tanuló Kápathikát. A bráhmin tanuló Kápathika egy nemesifjú,
aki nagyon iskolázott, jó a szónoki képessége és bölcs, képes arra, hogy részt
vegyen ezen a Gótama mesterrel folytatott eszmecserén.
Akkor a Magasztos azt
gondolta:
- Mivel a bráhminok
ennyire tisztelik, a bráhmin tanuló Kápathika bizonyára tökéletesen jártas a
három Véda könyveiben.
Akkor a bráhmin tanuló
Kápathika azt gondolta:
- Ha Gótama remete
rámpillant, kérdést teszek föl neki.
Akkor saját tudatával
olvasván a bráhmin tanuló Kápathika tudatát, a Magasztos feléje fordította
pillantását. A bráhmin tanuló Kápathika pedig azt gondolta:
- Gótama remete felém
fordult. Mi lenne, ha föltennék neki egy kérdést. - Ekkor így szólt a
Magasztoshoz:
- Gótama mester, az ősi
bráhmin himnuszokat figyelembe véve, amelyek szóbeli átadáson keresztül
érkeztek hozzánk és a szentiratok gyűjteményeibe, a bráhminok arra a határozott
következtetésre jutottak: „Csak ez igaz, minden más hamis.” Mit szól mindehhez
Gótama mester?
- Hogyan is van ez,
Bháradvádzsa, van a bráhminok között akár csak egyetlenegy, aki így beszél:
„Tudom és látom ezt, csak ez igaz, minden más hamis?”
- Nincs, Gótama mester.
- Hogyan is van ez,
Bháradvádzsa, az ősi bráhmin látók, a himnuszok alkotói, a himnuszok
összeállítói, akik ősi himnuszait – melyeket korábban énekeltek, felmondtak és
összegyűjtöttek – a bráhminok manapság is éneklik és ismétlik, ismételvén, ami
elmondatott és recitálván, amit recitáltak – nevezetesen Aṭṭhaka, Vámaka,
Vámadeva, Vesszámitta, Jamataggi, Angírasza, Bháradvádzsa, Vászeṭṭha, Kasszapa
és Bhaggu –, mondták-e akár ezek az ősi bráhmin látók azt: „Tudom és látom ezt,
csak ez igaz, minden más hamis?”
- Nem, Gótama mester.
- Így hát, Bháradvádzsa,
úgy tűnik, hogy nincs a bráhminok között egyetlenegy sem, aki így beszél:
„Tudom és látom ezt: csak ez igaz, minden más hamis.” És nincs a bráhminok
között egyetlenegy tanító, vagy egyetlenegy tanító tanítója, visszafelé a
tanítók hetedik nemzedékéig, aki így beszél: „Tudom és látom ezt, csak ez igaz,
minden más hamis.” És az ősi bráhmin látók, a himnuszok alkotói, a himnuszok
összeállítói, akik ősi himnuszait – melyeket korábban énekeltek, felmondtak és
összegyűjtöttek – a bráhminok manapság is éneklik és ismétlik, ismételvén, ami
elmondatott és recitálván, amit recitáltak – nevezetesen Atthaka, Vámaka,
Vámadéva, Vesszámitta, Jamataggi, Angírasza, Bháradvádzsa, Vászettha, Kasszapa
és Bhaggu –, még ezek az ősi bráhmin látók sem mondták azt: „Tudom és látom
ezt, csak ez igaz, minden más hamis.” Képzeljük el vak emberek egymásba
kapaszkodó sorát: az első sem lát, a középső sem lát, a leghátsó sem lát. Éppen
így, Bháradvádzsa, figyelembe véve állításukat, a bráhminok olyannak tűnnek,
mint vak emberek sora: az első sem lát, a középső sem lát, a leghátsó sem lát.
Mit gondolsz, Bháradvádzsa, ha így áll a dolog, a bráhminok hite nem bizonyul
alaptalannak?
- Gótama mester, a
bráhminok nem csak hitüktől indíttatva tisztelik mindezt (az ősi brahmanikus
himnuszokat), hanem szóbeli átadásként is.
- Bháradvádzsa, először
a hit mellett foglaltál állást, most meg szóbeli átadásról beszélsz. Öt dolog
van, Bháradvádzsa, ami itt és most két különböző módon jelenhet meg. Mi ez az
öt? A hit, jóváhagyás, szóbeli átadás, ésszerű okfejtés, és egy nézet
mérlegelés utáni elfogadása. Ezen öt dolognak itt és most két különböző
eredménye lehet. Nos, lehet, hogy valamit teljesen elfogadnak a hittől
indíttatva, mégis lehet üres, értéktelen és hamis; mást pedig nem fogadnak el
teljesen a hittől indíttatva, mégis lehet valós, igaz és hibátlan. Valamint
lehet, hogy valamit teljesen jóváhagynak, mégis lehet üres, értéktelen és
hamis; mást pedig nem hagynak jóvá teljesen, mégis lehet valós, igaz és
hibátlan. Valamint lehet, hogy valami jól átadott, mégis lehet üres, értéktelen
és hamis; mást pedig nem jól átadott, mégis lehet valós, igaz és hibátlan.
Valamint lehet, hogy valami ésszerűen átgondolt, mégis lehet üres, értéktelen
és hamis; mást pedig nem ésszerűen átgondolt, mégis lehet valós, igaz és
hibátlan. Valamint lehet, hogy valamit helyesen mérlegelnek, mégis lehet üres,
értéktelen és hamis; mást pedig nem mérlegelnek helyesen, mégis lehet valós,
igaz és hibátlan. (Ilyen körülmények között) nem helyes, ha egy bölcs ember, az
igazság őrzője, erre a határozott következtetésre jut: „Csak ez igaz, minden
más hamis.”
- Hát akkor mi módon
történik, Gótama mester, az igazság őrzése? Hogyan őrizzük az igazságot? Gótama
mestert kérdezzük az igazság őrzése felől.
- Ha egy embernek van
hite, Bháradvádzsa, akkor őrzi az igazságot, amikor így szól: Ilyen/ez a a
hitem – mégsem jut arra a határozott következtetésre: „Csak ez igaz, minden más
hamis.” Ily módon történik, Bháradvádzsa, az igazság őrzése, ily módon őrzi az
ember az igazságot, ily módon írjuk le az igazság őrzését. De eddig még nincs
igazságra ébredés.
- Ha egy ember jóváhagy
valamit, Bháradvádzsa, akkor őrzi az igazságot, amikor így szól: Ilyen/ezt a
jóváhagyást adtam – mégsem jut arra a határozott következtetésre: „Csak ez
igaz, minden más hamis.” Ily módon történik, Bháradvádzsa, az igazság őrzése,
ily módon őrzi az ember az igazságot, ily módon írjuk le az igazság őrzését. De
eddig még nincs igazságra ébredés.
- Ha egy ember szóbeli
átadást kap, Bháradvádzsa, akkor őrzi az igazságot, amikor így szól: Ilyen/ezt
a szóbeli átadást kaptam – mégsem jut arra a határozott következtetésre: „Csak
ez igaz, minden más hamis.” Ily módon történik, Bháradvádzsa, az igazság
őrzése, ily módon őrzi az ember az igazságot, ily módon írjuk le az igazság
őrzését. De eddig még nincs igazságra ébredés.
- Ha egy ember ésszerű
okfejtéssel bír, Bháradvádzsa, akkor őrzi az igazságot, amikor így szól:
Ilyen/ez az ésszerű okfejtésem – mégsem jut arra a határozott következtetésre:
„Csak ez igaz, minden más hamis.” Ily módon történik, Bháradvádzsa, az igazság
őrzése, ily módon őrzi az ember az igazságot, ily módon írjuk le az igazság
őrzését. De eddig még nincs igazságra ébredés.
- Ha egy ember egy
nézet mérlegelés utáni elfogadására jut, Bháradvádzsa, akkor őrzi az igazságot,
amikor így szól: Ilyen/ez a mérlegelés után elfogadott nézetem – mégsem jut
arra a határozott következtetésre: „Csak ez igaz, minden más hamis.” Ily módon
történik, Bháradvádzsa, az igazság őrzése, ily módon őrzi az ember az
igazságot, ily módon írjuk le az igazság őrzését. De eddig még nincs igazságra
ébredés.
- Gótama mester, ily
módon történik az igazság őrzése, az ember ily módon őrzi az igazságot, ily
módon ismerjük föl az igazság őrzését. Hát akkor mi módon történik, Gótama
mester, az igazságra ébredés? Hogyan ébred az ember az igazságra? Gótama
mestert kérdezzük az igazságra ébredés felől.
- E tanítás szerint,
Bháradvádzsa, a szerzetes egy faluval vagy várossal áll kapcsolatban, úgy él.
Akkor egy gazdaember vagy a fia meglátogatja, és háromféle állapotot figyelembe
véve vizsgálja: a vágyra alapozott állapotokat figyelembe véve, a haragra
alapozott állapotokat figyelembe véve, a zűrzavarra alapozott állapotokat
figyelembe véve. Vannak-e ebben a tiszteletreméltóban olyan vágyra alapozott
állapotok, hogy ezen állapotoktól megszállt tudattal, noha nem tudja, esetleg
azt mondja: tudom, noha nem látja, esetleg azt mondja: látom, vagy esetleg
másokat ösztönöz olyan tettekre, amelyek hosszú időre kárukra és nyomorúságukra
szolgálnak? Amikor megvizsgálja őt, arra a tudásra jut: nincsenek ilyen vágyra
alapozott állapotok e tiszteletreméltóban. E tiszteletreméltó testi és szóbeli
cselekedetei nem olyanok, mint akit hatása alatt tart a vágy. És a Tanítás,
amit e tiszteletreméltó tanít, mély, nehéz meglátni és megérteni, békés és
kifinomult, puszta gondolkodással elérhetetlen, finom, a bölcseknek maguknak
kell utánajárniuk. E Tanítást az, akire hat a vágy, nem könnyen taníthatná.
Vannak-e ebben a
tiszteletreméltóban olyan haragra alapozott állapotok, hogy ezen állapotoktól
megszállt tudattal, noha nem tudja, esetleg azt mondja: tudom, noha nem látja,
esetleg azt mondja: látom, vagy esetleg másokat ösztönöz olyan tettekre,
amelyek hosszú időre kárukra és nyomorúságukra szolgálnak? Amikor megvizsgálja
őt, arra a tudásra jut: nincsenek ilyen haragra alapozott állapotok e
tiszteletreméltóban. E tiszteletreméltó testi és szóbeli cselekedetei nem
olyanok, mint akit hatása alatt tart a harag. És a Tanítás, amit e
tiszteletreméltó tanít, mély, nehéz meglátni és megérteni, békés és kifinomult,
puszta gondolkodással elérhetetlen, finom, a bölcseknek maguknak kell
utánajárniuk. E Tanítást az, akire hat a harag, nem könnyen taníthatná.
Vannak-e ebben a
tiszteletreméltóban olyan zűrzavarra alapozott állapotok, hogy ezen állapotoktól
megszállt tudattal, noha nem tudja, esetleg azt mondja: tudom, noha nem látja,
esetleg azt mondja: látom, vagy esetleg másokat ösztönöz olyan tettekre,
amelyek hosszú időre kárukra és nyomorúságukra szolgálnak? Amikor megvizsgálja
őt, arra a tudásra jut: nincsenek ilyen zűrzavarra alapozott állapotok e
tiszteletreméltóban. E tiszteletreméltó testi és szóbeli cselekedetei nem
olyanok, mint akit hatása alatt tart a zűrzavar. És a Tanítás, amit e
tiszteletreméltó tanít, mély, nehéz meglátni és megérteni, békés és kifinomult,
puszta gondolkodással elérhetetlen, finom, a bölcseknek maguknak kell
utánajárniuk. E Tanítást az, akire hat a zűrzavar, nem könnyen taníthatná.
- Amikor megvizsgálta
őt, és látta, hogy megtisztult a zűrzavarra alapozott kedvezőtlen állapotoktól,
hitét belé helyezi; hittel telve
meglátogatja és kifejezi tiszteletét előtte; tiszteletét kifejezve előtte
odafigyel; amikor odafigyel, hallja a Tanítást; hallván a Tanítást, megjegyzi azt, és megvizsgálja a megjegyzett tanítások
jelentését; mikor megvizsgálja azok jelentését, megértésre jut azon tanításokat
illetően; amikor megértésre jut azon tanításokat illetően, lelkesedés lobban
föl; amikor lelkesedés lobbant föl, elszántság ébred benne; miután elszántság
ébredt benne, alaposan vizsgálódik; miután alaposan vizsgálódott, törekszik;
elszántan törekedvén testével megtapasztalja a legfőbb igazságot, és
bölcsességgel áthatva látja azt. Ily módon történik, Bháradvádzsa, az igazságra
ébredés, ily módon ébredünk az igazságra, ily módon írjuk le az igazságra
ébredést. De eddig még nincs az igazsághoz érkezés.
- Gótama mester, ily
módon történik az igazságra ébredés, az ember ily módon ébred az igazságra, ily
módon ismerjük föl az igazságra ébredést. Hát akkor mi módon történik, Gótama
mester, az igazsághoz érkezés? Hogyan érkezünk az igazsághoz? Gótama mestert
kérdezzük az igazsághoz érkezés felől.
- Bháradvádzsa, az
igazsághoz érkezés ugyanezen dolgok ismétléséből, fejlesztéséből és műveléséből
áll. Ily módon történik, Bháradvádzsa, az igazsághoz érkezés, így érkezünk el
az igazsághoz, ily módon írjuk le az igazsághoz érkezést.
- Gótama mester, ily
módon történik az igazsághoz érkezés, az ember ily módon érkezik az igazsághoz,
ily módon ismerjük föl az igazsághoz érkezést. De Gótama mester, mi a leghasznosabb
az igazsághoz érkezéshez. Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a legfontosabb,
hogy végül elérkezzünk az igazsághoz.
- A törekvés a leghasznosabb,
hogy végül elérkezzünk az igazsághoz, Bháradvádzsa. Ha az ember nem törekszik,
nem érkezik el végül az igazsághoz, de mivel törekszik, az ember végül
elérkezik az igazsághoz. Ezért a törekvés a leghasznosabb, hogy az ember végül
elérkezzék az igazsághoz.
- De Gótama mester, mi
a leghasznosabb a törekvéshez? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb
dolog a törekvéshez?
- A vizsgálódás a leghasznosabb a
törekvéshez, Bháradvádzsa. Ha az ember nem vizsgálódik, nem fog törekedni, de
mivel vizsgálódik, törekszik. Ezért a vizsgálódás a leghasznosabb a
törekvéshez.
- De Gótama mester, mi
a leghasznosabb a vizsgálódáshoz? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a
leghasznosabb dolog a vizsgálódáshoz?
- Az akarat alkalmazása a
leghasznosabb a vizsgálódáshoz, Bháradvádzsa. Ha az ember nem alkalmazza
akaratát, nem fog vizsgálódni, de mivel alkalmazza az akaratát, vizsgálódik.
Ezért az akarat alkalmazása a leghasznosabb a vizsgálódáshoz.
- De Gótama mester, mi
a leghasznosabb az akarat alkalmazásához? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a
leghasznosabb dolog az akarat alkalmazásához?
- A lelkesedés a leghasznosabb az
akarat alkalmazásához, Bháradvádzsa. Ha az ember nem lelkesedik, nem alkalmazza
akaratát, de mivel lelkesedik, alkalmazza az akaratát. Ezért a lelkesedés a
leghasznosabb az akarat alkalmazásához.
- De Gótama mester, mi
a leghasznosabb a lelkesedéshez? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a
leghasznosabb dolog a lelkesedéshez?
- A tanítások átgondolás utáni
elfogadása a leghasznosabb a lelkesedéshez, Bháradvádzsa. Ha az ember nem
fogadja el átgondolás után a tanításokat, nem lelkesedik, de mivel elfogadja
átgondolás után a tanításokat, lelkesedik. Ezért a tanítások átgondolás utáni
elfogadása a leghasznosabb a lelkesedéshez.
- De Gótama mester, mi
a leghasznosabb a tanítások átgondolás utáni elfogadásához? Gótama mestert
kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog a tanítások átgondolás utáni
elfogadásához?
- A jelentés vizsgálata a
leghasznosabb a tanítások átgondolás utáni elfogadásához, Bháradvádzsa. Ha az
ember nem nem vizsgálja meg a jelentést, nem fogadja el átgondolás után a
tanításokat, de mivel megvizsgálja a jelentést, elfogadja átgondolás után a
tanításokat. Ezért a jelentés vizsgálata a leghasznosabb a tanítások átgondolás
utáni elfogadásához.
- De Gótama mester, mi
a leghasznosabb a jelentés vizsgálatához? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a
leghasznosabb dolog a jelentés vizsgálatához?
- A tanítások megjegyzése a
leghasznosabb a jelentés vizsgálatához, Bháradvádzsa. Ha az ember nem jegyzi
meg a tanítást, nem fogja megvizsgálni a jelentését, de mivel megjegyzi a
tanítást, megvizsgálja a jelentését. (Ezért a tanítás megjegyzése a
leghasznosabb a jelentés vizsgálatához.)
- De Gótama mester, mi
a leghasznosabb a tanítások megjegyzéséhez? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi
a leghasznosabb dolog a tanítások megjegyzéséhez?
- A Tan hallgatása a leghasznosabb
a tanítások megjegyzéséhez, Bháradvádzsa. Ha az ember nem hallgatja a Tant, nem
jegyzi meg a tanításokat, de mivel hallgatja a Tant, megjegyzi a tanításokat.
Ezért a Tan hallgatása a leghasznosabb a tanítások megjegyzéséhez.
- De Gótama mester, mi
a leghasznosabb a Tan hallgatásához? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a
leghasznosabb dolog a Tan hallgatásához?
- Az odafigyelés a leghasznosabb
a Tan hallgatásához, Bháradvádzsa. Ha az ember nem figyel oda, nem hallja a
Tant, de mivel odafigyel, hallja a Tant. Ezért az odafigyelés a leghasznosabb a
Tan hallgatásához.
- De Gótama mester, mi
a leghasznosabb az odafigyeléshez? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a
leghasznosabb dolog az odafigyeléshez?
- A tiszteletadás a leghasznosabb
az odafigyeléshez, Bháradvádzsa. Ha az ember nem adja meg a tiszteletet, nem
figyel oda, de mivel megadja a tiszteletet, odafigyel. Ezért a tiszteletadás a
leghasznosabb az odafigyeléshez
- De Gótama mester, mi
a leghasznosabb a tiszteletadáshoz? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a
leghasznosabb dolog a tiszteletadáshoz?
- A látogatás a leghasznosabb a
tiszteletadáshoz, Bháradvádzsa. Ha az ember nem látogat el (a tanítóhoz), nem
nem fogja tiszteletét kifejezni előtte, de mivel meglátogatja, kifejezi
tiszteletét. Ezért az látogatás a leghasznosabb tiszteletadáshoz.
- De Gótama mester, mi
a leghasznosabb a látogatáshoz? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a
leghasznosabb dolog a látogatáshoz?
- A hit a leghasznosabb a
látogatáshoz, Bháradvádzsa. Ha az emberben nem kél fel a hit, nem fog
ellátogatni (a tanítóhoz), de mivel felkél a hit, ellátogat. Ezért a hit a
leghasznosabb látogatáshoz.
- Kérdeztük Gótama mestert az
igazság megőrzéséről, és Gótama mester választ adott az igazság megőrzéséről,
helyesnek tartjuk és elfogadjuk a választ, és elégedettek vagyunk azzal.
Kérdeztük Gótama mestert az igazságra ébredésről, és Gótama mester választ
adott az igazságra ébredésről, helyesnek tartjuk és elfogadjuk a választ, és
elégedettek vagyunk azzal. Kérdeztük Gótama mestert az igasághoz érkezésről, és
Gótama mester választ adott az igazsághoz érkezésről, helyesnek tartjuk és
elfogadjuk a választ, és elégedettek vagyunk azzal. Amiről kérdeztük Gótama
mestert, azt megválaszolta, helyesnek tartjuk és elfogadjuk a választ, és
elégedettek vagyunk azzal. Korábban, Gótama mester, azt gondoltuk: „Kik ezek a
tarfejű remeték, ezek a sötét szolgák, akik a Rokon lábából származnak, kik
ezek, hogy megértsék a Dhammát?” De Gótama mester csakugyan szeretetet,
bizalmat és tiszteletet keltett bennem a remeték iránt.
Csodálatos, Gótama mester, csodálatos, Gótama mester. Mintha valaki
talpára állította volna azt, amit a fejére fordítottak, fellebbentette volna a
fátylat arról, amit elrejtettek, megmutatta volna az utat a tévelygőnek, vagy
lámpást hozott volna a sötétségbe, hogy akiknek szemeik vannak, lássanak, épp
ilymódon fejtette ki számtalanféleképpen a Tanítást Gótama mester. Gótama
mesterhez fordulok oltalomért, és a Tanításhoz és a szerzetesi Közösséghez.
Mától fogva emlékezzen rám Gótama mester, mint világi követőjére, aki
életreszóló oltalmat talált benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése